Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Perlaky Lajos: A megtalált Isten
Van egy szavunk, amely mélyebb és titokzatosabb a szótár minden szavánál. Az Isten neve ez a szó! Az emberi tekintet, amely a csillagokba néz, őt keresi, az anya az ő nevére tanítja először gyermekét, a szegény hozzá fordul kenyérért, a haldokló őt hívja, a bűnös tőle retteg, a király előtte borul térdre, akinek senki se hisz, az Istenre esküszik. Őt beszélik a völgyek virágai és a hegyek cédrusai… az Universum himnusza, a világűr orgonája, a növények zsoltárai őt hirdetik – egyedül az ember meri mondani: nincs Isten!
Az ég és föld tele van csodáival, ő vele magával, és mégis vannak szívek, amelyekben Isten nem lakik. Pascal szerint vannak emberek, akik mindent elkövetnek, hogy Istent el ne veszítsék, és vannak emberek, akik mindent elkövetnek, hogy meg ne találják. Vannak akik keresik, de nem találják meg. Kivált ez utóbbiaknak íródott e könyv, mely útmutatója azoknak, akik megjárták az élet dantei pokolköreit, akik végigjárták a gondolatok Golgotáját, akik fenékig kiürítették a Ma szenvedéseinek poharát, s akik életük csillagtalanságában menekülni akarnak az olyan világból, amelyben nincsen többé Isten. A mai gondkorszak terheitől kifáradt mindennapi ember mindennapi kételyeihez szól a könyv, és célja: csökkenteni az istenkérdésben az értelmi és érzelmi életére nehezedő nyomást. Az élet nyelvén íródott a könyv a Ma megtépett, összevérzett lelkű emberéhez, aki mindennél égetőbben érzi a lelki romok felett az építő erős életnek szükségességét. Nem teológiát ad a könyv, hanem az emberi tapasztalatok bizonyságtételeit Isten mellett.