A modern tudományosságra jellemző kritikus elemzés megfosztotta az igényes szellemi életet élő embert az ún. „első naivitás”-tól. A gondolkodó elme egyetlen nézetet vagy véleményt sem fogad el magától értetődő valóságként, hanem kellő távolságra helyezve módszeres kételkedés tárgyává teszi.
A könyv „Kicsoda Jézus?”, „Hol található?” kérdésekre felel. Nem biblikus mű, de nem is apologetikus, hanem tanúskodó. Jézusról beszél annak, aki szeretné megismerni őt, Jézussal akarja szembesíteni azt, aki keresi a személyes találkozást Vele. Ezzel segítve annak, aki az első naivitáson túl van, és nehezen talál rá a másodikra.
Tárgyalja a názáreti Jézus vitán felül álló történetiségét, felhívja a figyelmet a Jézus-esemény történelmi újdonságára, az Újszövetség Jézusának humanizáló hatására, végül arra, hogy Jézus az emberi létezés mindmáig érvényes modellje. Személye, élete, halála és feltámadása minden józan kritikát elbíró, a Valódi-Valóság legbenső természetét feltáró szimbólum.
A mai ember kritikus elemzésének folyamatában a legszentebb történet lebilincselő elbeszélése helyett tényezőire bontjuk, aprólékosan vizsgáljuk hitünket: tudnunk kell, tudni akarjuk, hogy mit jelentenek megszentelt szimbólumaink. A mindinkább tudatosuló kezdeti hit, az első naivitás helyébe lassanként a kritikusan reflektált hit, a második naivitás lép. A kérdés az, hogy túlhaladunk-e az elemzésen, hogy miután ízekre szedtük szimbólumainkat, sikerül-e újra egységes egésszé rendeznünk őket? Megtaláljuk-e második naivitásunkat?
Ez a könyv afféle útikalauz Átokföldje vándorainak. Vizsgálódásaink után a kritikus, mindent eldöntő kérdés azonban mégiscsak ez: „Miután megmagyaráztuk Jézust, mihez kezdjünk?” Visszaküldjük-e a meghívót, vagy elmenjünk a bankettre?