A II. vatikáni zsinat fokozott jelentőséget tulajdonít a filozófiának a teológiai oktatásban: „A filozófia történetét úgy kell előadni, hogy a hallgatók felfogják a különféle gondolkodási rendszerek alapelveit, megértsék, ami azokban igaznak bizonyul, képesek legyenek fölfedni a tévedések gyökereit, és megcáfolni a tévedéseket. A tanítás módja ébressze föl a hallgatókban az igazság módszeres kutatásának, tiszteletben tartásának és megalapozásának a szeretetét, egyszersmind az emberi megismerés határainak az elismerését. Gondosan kell ügyelni a filozófia és a valódi életproblémák valamint a hallgatókat erősen foglalkoztató kérdések kapcsolatára. Segíteni kell őket abban is, hogy észrevegyék a filozófiai alapkérdések és a hittitkok összefüggéseit.”
Nyíri Tamás filozófusnak (1920–1994), a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián tartott bölcselettörténeti előadásainak anyaga a könyv. A mű a filozófiai gondolkodás fejlődését a mai tomizmus vezető irányzata, a transzcendentális módszer világosságában mutatja be. A tárgyalás a következő felosztás szerint történik: A filozófiai gondolkodás; A görög bölcselet (A Szókratész előtti filozófia; Az attikai bölcselet; A hellenizmus bölcselete); A középkori bölcselet (A patrisztikus bölcselet; Skolasztikus bölcselet); Újkori bölcselet (A reneszánsz filozófiája, A racionalizmus; Az empirizmus; A felvilágosodás; A klasszikus német filozófia; A marxizmus–leninizmus; A fenomenalizmus; Az egzisztencia bölcselet; Az életfilozófia; Metafizika és ontológia; Keresztény ihletésű filozófiák).