A Szent István Társulat a leghosszabb múltra visszatekintő, ma is működő magyar könyvkiadó. 1848-ban alapították, Jó és olcsó könyvkiadó névvel, mely nevet hamarosan felváltotta a mai is használatos Szent István Társulat. A Társulat elhatározta, hogy megalapításának ötvenedik évfordulójára elkészíti a Társulat történetét. A mű nem készült el Hummer Nándor, a Társulat akkori titkára elfoglaltsága és később betegsége miatt. Így a következő titkárra, Notter Antalra hárult a felelősség, aki 1904-re, az ötvenedik közgyűlésre megírta ezt a művet. A szerző tárgyilagosan dolgozta föl a Társulat történetét, semmit el nem hallgatva az eseményekből. A mű nem dicsőítő beszéd, hanem történet, amelyből megismerni a Társulat múltját, ami a jövő okulásául szolgál. Az utána következő történetíró is erre a műre támaszkodott (lásd Erdősi Károly Erdősi Károly: A hetvenötéves Szent-István-Társulat című 1923-ban megjelent munkája).
A műből kiderül, hogy a Társulat erős tollal írta be nevét nem csupán a magyar katoliczizmus, hanem a magyar nemzeti művelődés évlapjaira is. Magyarország katolikusait méltó büszkeség foghatja el, hogy ilyen közművelődési intézetük van. A magyar katolikus írókat bizalom szállhatja meg, hogy íme van egy folyton erősbödő irodalmi társulatunk, mely a magyar közönségnek könyvet, az íróknak érvényesülést nyújt. A Társulat tagjai pedig lelkesedéssel láthatják, hogy mily nemes és sikeres vállalkozásnak a részesei.
A könyv tárgyalásának fejezetei: 1. A Társulat alapításától a szabadságharcig; 2. Az abszolutizmus évtizedében (1849–1859); 3. A nemzet újraébredésének korszakában (1860–1863); 4. Belső reformok. (1863–1869); 5. Az Ipolyi-féle program (1869–1872); 6. Tárkányi Béla, a nagyok utódai (1871–1889); 7. A jelenkor (1889–1904); 8. A Szent-István-Társulat tudományos és irodalmi osztálya.