Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Salacz Gábor (vál. és ford.): Newman-breviárium
John Henry Newman (1801–1890), az angol katolicizmus büszkesége, a XIX. század egyik legnagyobb vallásos gondolkodója. Atyja anglikán, anyjának ősei francia protestánsok, Oxfordban tanul, s anglikán pappá lesz. Az egyházatyák tanulmányozása után egyre fokozódó bizonyossággal jön rá az ősegyház és a mai katolikus egyház azonosságára, hogy az ősegyház nem az anglikán, hanem a római katolikus egyházzá fejlődött organikusan. 1845-ben katolicizált és egy évre rá pappá szentelték.
Hatalmas irodalmi művet hagyott hátra. Az általános ítélet szerint felülmúlhatatlan mint a kereszténység és a katolikus egyház apologétája. Az ész és hit harmóniájának eleven megtestesülése volt egy olyan korban, amikor ezek ellenmondása szinte dogmája volt a közvéleménynek. Newman minden írásáról el lehet mondani, hogy fennmarad, amíg csak tévely és igazság között fennáll a harc. Newman nyelve az angol nyelv fejlődésében Shakespeare óta a legmagasabb fokot jelenti, művei az angol irodalom remekművei közé tartoznak, s az angol szellemiség által a keresztény nyugatnak adott sok és nagy ember között senki sincs, aki nagyobb lenne nála.
A breviárium, természeténél fogva, csak egészen csekély töredékét nyújtja annak, amit Newman az Istenben való hitről, Egyházáról: az Ószövetségről és újszövetségi beteljesülésről s a keresztény lelkületről írt. Célja az, hogy felrázza a tépelődő lelkeket, megindítsa őkét, nyissa meg a szívüket az isteni szó meghallására, hogy hagyják magukat vezettetni a szelíd fény, lelkiismeretük szava által az Isten színe elé, hogy felkeltse és erősítse szeretetünket anyaszentegyházunk iránt, gyermeki ragaszkodásunkat hozzá, hogy elősegítse kereszténységünk öntudatosodását és mélyítését, a gyakorlati keresztény élet, a keresztény lelkület kialakítását.