Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Müller Lajos: Az utolsó kenet
A Keresztény Kis Könyvtár kötetei a tízparancsolatot, az anyaszentegyház parancsait, valamint a szentségeket magyarázzák, főként az erkölcsi nevelés céljával, de számos más vallásos témát is érint a sorozat (például a szekták, a babona, a szociáldemokrácia). A sorozat huszonhat kötete 1924 és 1929 között jelent meg.
Ez a kötet a sorozat huszonkettedik kötete, témája az utolsó kenet. Az Egyház hatalmas segítséget ad a testi betegeknek az utolsó kenetben. Ezt a szentséget már a szent Atyák a penitenciatartás kiegészítőjének szokták tekinteni, éppen úgy, mint a bérmálásban a keresztség munkájának bekoronázását látják. Miként ugyanis a bérmálás a keresztség kegyelmeit teljes érvényre juttatja, úgy az utolsó kenet a bűnbocsátást teszi tökéletessé. Megtisztít az áteredő s személyes bűn maradványaitól, eltörli a büntetéseket, sőt a – végelemzésben – bűnből eredő testi szenvedéseket is enyhíti, s visszaállítja a testi épséget, amennyiben ez a lélek üdvösségére előnyös. Az utolsó kenet eszerint befejezi az Egyház munkáját az örök életre teremtett lelken, s midőn elkészült vele, egyben a megszentelt olajjal mintegy világosságot is gyújt neki, hogy a halál homályos birodalmának küszöbét a remény s bizalom szelíd s szendefényű mécsesével lépje át.
És akkor nem szorul többé kegyelemforrásokra a lélek, amely már az örök tengerbe elmerült; nincs szüksége jelekre, amelyek földi pályáján vezették, minthogy maradandó otthonába, Atyja kebelére visszatért.