Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Müller Lajos: Az Oltáriszentség
A Keresztény Kis Könyvtár kötetei a tízparancsolatot, az anyaszentegyház parancsait, valamint a szentségeket magyarázzák, főként az erkölcsi nevelés céljával, de számos más vallásos témát is érint a sorozat (például a szekták, a babona, a szociáldemokrácia). A sorozat huszonhat kötete 1924 és 1929 között jelent meg.
Ez a kötet a sorozat huszadik kötete, amely az Oltáriszentségről szól, „minden szentségek szentségéről, minden szerelmek szerelméről” (Szent Bernát). Szent Bonaventura szerint „a keresztény hittitkok pecsétje s az isteni szeretet összfoglalata (kompendiuma)”. Szent Ágoston pedig álmélkodva kiált fel: „Ó, Eucharisztia! a kegyesség szentsége, az egység központja, a szeretet köteléke”. Az Eucharisztia „az egység központja” több értelemben is. A kinyilatkoztatásnak összes szálai mintha csak itt futnának össze. A teremtés nagy műve itt kapcsolódik – mondhatnók – az Istenember személye által a Teremtőbe; a megtestesülés itt nyúlik ki és folytatódik a világ végéig. Az Egyháznak itt dobog szíve. Az Eucharisztia „a szeretet köteléke”. Az emberi nem testvérülésének itt a fő s szinte egyetlen eszköze. Közös asztal, közös táplálék, közös test és közös vér. Ez van hivatva, hogy egyesítse Isten szétszórt fiait s közös családi kötelékkel fonja egybe. Az Eucharisztia az emberiség legfőbb kincse, mely a kis földgolyót a nagy világegyetem erkölcsi középpontjává avatja. A bűnátkozta világon valóságosan jelenlevő, megközelíthető Isten! Az Eucharisztia a vallásos életnek, minden életnek, sőt magának a létnek gócpontja. Az igazi vallás a jelen világrendben nála nélkül elgondolhatatlan.