A Keresztény Kis Könyvtár kötetei a tízparancsolatot, az anyaszentegyház parancsait, valamint a szentségeket magyarázzák, főként az erkölcsi nevelés céljával, de számos más vallásos témát is érint a sorozat (például a szekták, a babona, a szociáldemokrácia). A sorozat huszonhat kötete 1924 és 1929 között jelent meg.
Isten, ki értelmes teremtményeit – az eléjük tűzött végcél felé – parancsai által irányítja s vezérli, erőforrásokról is gondoskodott, melyekre a paradicsomi bűn által legyengült emberi természet annyira rászorul. Evégből nevezetesen hét szentséget rendelt. Igazi malaszttól duzzadó források ezek, amelyek a vétek által letarolt földet kristályos vizeikkel öntözgetik és új lelki édenné varázsolják.
Mielőtt azonban a szentségek tárgyalásába kapnánk, szép, de nem könnyű feladattal állunk szemben. A katolikus Egyház malasztról szóló tanítását kell kissé bővebben megismertetnünk, ami a sorozat eme tizenhatodik kötetének a tárgya.
Megtesszük ezt nem csupán azért, mert enélkül a szentségek tárgyalása minden alapot nélkülöz, de azért is, mert még a műveltebb katolikus közönségünk körében is aránylag ritkán akad, akinek az isteni malasztról s annak jelentőségéről tiszta fogalmai volnának. Hányan és hányan élnek Egyházunk kebelén, kik annak éltető légkörét, a malasztot, alig ismerik, annál kevésbé tudják öntudatosan kihasználni, kiélvezni.