A Keresztény Kis Könyvtár kötetei a tízparancsolatot, az anyaszentegyház parancsait, valamint a szentségeket magyarázzák, főként az erkölcsi nevelés céljával, de számos más vallásos témát is érint a sorozat (például a szekták, a babona, a szociáldemokrácia). A sorozat huszonhat kötete 1924 és 1929 között jelent meg. Ez a kötet a sorozat tizenkettedik kötete, amely a hit és remény isteni erényeiről szól. Az isteni erények a legfelségesebb parancsok, amelyek a többi parancstól annyiban különböznek, amennyiben csupán isteni kinyilatkoztatásból ismerjük kötelező voltukat, Isten tulajdonságaiból merítik indítóokaikat; s egyenesen azt célozzák, hogy Istennel itt a földön s egykor az égben örökre egyesüljünk, és éppen azért csupán Istentől belénk adott természetfeletti, kegyelmi erőkkel tölthetők be.
Felséges, szinte végtelen látókört nyitnak meg előttünk s eltöltenek bennünket azzal a boldogító öntudattal, hogy „Isten fiai vagyunk, de még nincs kijelentve, milyenek leszünk. Tudjuk azonban, hogy mikor ő meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzája; mert látni fogjuk őt, amint vagyon”. (1Jn 3,2)