Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Müller Lajos: Az egyházirend
A Keresztény Kis Könyvtár kötetei a tízparancsolatot, az anyaszentegyház parancsait, valamint a szentségeket magyarázzák, főként az erkölcsi nevelés céljával, de számos más vallásos témát is érint a sorozat (például a szekták, a babona, a szociáldemokrácia). A sorozat huszonhat kötete 1924 és 1929 között jelent meg.
Ez a kötet a sorozat huszonharmadik kötete, amelynek témája az egyházirend. Öt szentséget rendelt Krisztus az egyén megszentelésére, kettővel pedig magáról a társadalomról gondoskodott. Egyik ez utóbbiak közül az egyházirend, amellyel az Úr az ő népét lelki elöljárókkal látja el; a másik a házasság, amely által megszenteli azokat, kik földi s égi családjának szaporítására hivatottak. Az egyházirend tehát, amelyről ez a kötet tárgyal, adja a világnak lelki vezetőjét, gondozóját: a papságot.
A pap a lelkek embere. Bevezeti a lelket a szent keresztség által Isten családi otthonába, az Egyházba. Táplálja a lelkeket – nem a saját eszméivel, bölcsészeti, avagy politikai rendszerekkel, hanem a kinyilatkoztatott igazsággal, az isteni igével, amelynek ő a csatornája és edénye. Ez az edény lehet arany, ezüst, bronz vagy egyszerű agyag, de mindig Isten igazságait s kegyelmeit rejti s közli a lelkekkel. És ha keresztény bukni találna, a pap az, aki megtisztítja a bűnbánat szentségében. A pap egyesíti a lelkeket Istenükkel az Eucharisztia által. A pap támogatja a lelkeket küzdelmeikben, vigasztalja szenvedéseikben, megmutatja nekik az eget, s előkészíti őket, hogy abba belépjenek. Aztán átadja a porhüvelyt a temető szentelt földjének.
Van-e ehhez fogható magasztos hivatás, működés? Összekötő kapcsa ez a földnek és az égnek, általa emelkedék minden lélek Istenéhez.