Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Müller Lajos: Az Anyaszentegyház öt parancsa
A Keresztény Kis Könyvtár kötetei a tízparancsolatot, az anyaszentegyház parancsait, valamint a szentségeket magyarázzák, főként az erkölcsi nevelés céljával, de számos más vallásos témát is érint a sorozat (például a szekták, a babona, a szociáldemokrácia). A sorozat huszonhat kötete 1924 és 1929 között jelent meg.
Ez a kötet a sorozat tizenötödik kötete, amely az Anyaszentegyház ún. házi szabályait tárgyalja. Az Egyházba belépni mindenki tartozik, mihelyt annak igazságát s egyedül üdvözítő voltát megismerte; az egyházparancsok megtartására azonban csak azok kötelesek, kik a szent keresztség által az Egyház tagjainak sorába léptek. A katolikus hittankönyvek rendesen öt, általában minden hívőt érdeklő egyházparancsról számolnak be. Innen van, hogy az „öt parancs” már egészen bevette magát a katolikus öntudatba. Ezek közül az első kettő a katolikus Egyház ünnepeinek méltó megülésére vonatkozik, a harmadik némely napokra böjtöt, illetőleg bizonyos ételektől való megtartóztatást ír elő; a negyedik az évi szentgyónást s a húsvét táján végzendő szentáldozást rendeli el; az ötödik pedig bizonyos időszakokban az ünnepélyes menyegzőket, illetőleg a velük kapcsolatos zajos mulatságokat tiltja meg.
Az Egyház irányító munkája azonban ezzel az öt paranccsal koránt sincs kimerítve. Vannak még egyéb s lehetnek a változó időviszonyok szerint még a jövőben számos más parancsai is, amelyeknek megtartása lélekbenjáró kötelessége az Egyház minden tagjának.