Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Müller Lajos: A keresztség
A Keresztény Kis Könyvtár kötetei a tízparancsolatot, az anyaszentegyház parancsait, valamint a szentségeket magyarázzák, főként az erkölcsi nevelés céljával, de számos más vallásos témát is érint a sorozat (például a szekták, a babona, a szociáldemokrácia). A sorozat huszonhat kötete 1924 és 1929 között jelent meg.
Ez a kötet a sorozat tizenhetedik kötete, amely a keresztség szentségét tárgyalja. A keresztség Isten városának nagyszerű, hatalmas portája, melynek maga az Egyház véste a homlokzatára: A szentségek közül első helyen áll a keresztség, a lelki élet kapuja. Általa leszünk Krisztus tagjai s az Egyház testének része. Mióta az első emberben mindnyájan elvesztünk, azóta az Igazság igéi szerint a mennyek országába be nem mehetünk, ha csak vízből s Szentlélekből újjá nem születünk.
És ezzel nagy vonásokban meg is van adva a keresztségnek természete s jelentősége. Az őskereszténység nem fogy ki a keresztség bámulatából s magasztalásából, s fontosságához mért ünnepélyességgel szolgáltatta azt ki. A leglényegesebb szertartásáról, a Krisztus által rendelt szentségi jelről, a görög s latin nyelven baptizmus vagy baptizma a neve, ami alámerítést, megmártást, mosást, tisztítást jelent, de nevezik a régiek – hatásai miatt – „az újjászületés szentségének”, „szülő víznek vagy hullámnak”, „megvilágosításnak”, „pecsétnek” is. A mi „keresztség” szavunk kereszténnyé tevést fejez ki.