Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Molnár Tamás: Utópia – örök eretnekség
Az emberiség történetében időről időre lábra kap az a vélekedés, hogy az eszményi társadalom a valóságban is megteremthető. Azután fölhangzik a hívó szó: fogjunk össze, építsük föl Isten államát a földön. Bármennyire vonzónak tűnik is ez a gondolat, valójában csak vágyálom, mely a logika tébolyának bélyegét hordja.
Befejezett társadalom, mely ne lenne mozgásban, éppúgy nem létezik, mint ahogy a társadalom alapvető problémáit sem lehet tudományos alapon megoldani. Ám a szabadságért, hogy ezt az igazságot meglássuk, újra meg újra meg kell küzdenünk. Mielőtt azonban ez megtörténne, evilági gőgtől elvakultan sokszor hisszük valóságosnak a véglegesen megrögzült emberi társadalom álmát. Ez az álom, az utópia, istentagadáshoz és önistenítéshez: eretnekséghez vezet.
A szerző, Molnár Tamás filozófus és politológus (1921–2010) azért írta ezt a könyvét, hogy rávilágítson az utópia és az eretnekség, valamint a közöttük fönnálló kapcsolat lényegére. „Nem hiszem, hogy ezzel megszabadíthatom az emberiséget az utópia kísértésétől; ha ezt hinném, magam is utópista volnék. De világosabb gondolkozású kortársaimnak talán segíthetek megszabadulni attól a bizarr eszmétől, hogy a tökéletlen ember valaha is tökéletes társadalmat alkothat.” – írja.