Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Miskolczy István: Magyarország az Anjouk korában
Az a Magyarország, amely úgyszólván a kereszténység befogadásának pillanatától kezdve, mint a kereszténység és a nyugati civilizáció védője, őrt állt Kelet mindent elsöpörni akaró barbárjai ellen, a XIII. század végén válságos napokat élt át. A Szent István-féle államszervezet évszázadokon keresztül dacolt Nyugat ellenkező irányú fejlődésével, azonban a XIII. században utat törtek a pártviszályoktól elgyengült országba a nyugati eszmék, és csakhamar éreztették romboló hatásukat. A bomlás különösen akkor vált föltartóztathatlanná, mikor a század középén a mongolveszedelem alkalmával Európa részvétlenül nézte élet-halálharcunkat, tehetetlen vergődésünket, s a királyság kénytelen volt feladni a hatalom és tekintély eszközeinek visszaszerzésére irányuló küzdelmét. Kifejlődött a nagybirtokú oligarchia, amely csak jogokat ismert, de kötelességet teljesíteni nem akart. Súlyosbította a helyzetet az Árpádok családjának fiágon való kihalása. Már az utolsó Árpád alatt is árulták önző, hazafiatlan urak az országot a többet igérőknek, most, amikor minden korlát ledőlt, még merészebben folytatták a nemzetellenes politikát, s a nyomorult, tönkrement országot újabb polgárháborúba kergették. A tehetetlen, idegenből ideszakadt királyok alatt a királyi tekintélynek még a foszlányai is eltűnnek, úgyannyira, hogy egy királyi hivatalnok büntetlenül letartóztathatja az ország koronás királyát. A fejlődés iránya az volt, hogy a hatalmas oligarchák függetlenítik teljesen magukat a királyi hatalomtól, melyet úgyis csak névlegesen ismertek el, s legföljebb az ország közepe marad meg a központi hatalom számára.
Így hazánk a XIV. század elején a történetünkben annyiszor ismétlődő válságok egyik legsúlyosabbikát élte át, fel volt vetve rá nézve a lét vagy pusztulás kérdése, s a döntés attól függött, akad-e hamarosan egy erőskezű, semmiféle melléktekintettől nem befolyásolt, csak az ország érdekét tekintő királya az országnak. Mondhatjuk, az utolsó órában vette kezébe a hatalmat az Anjouk családjából származó Károly Róbert, akiben megvolt az akarat is, megvolt az erő is arra, hogy a süllyedő országot visszarántsa az örvényből, és a belső rendet kiméletlen szigorral visszaállítva az országot bölcs intézményekkel erősítse meg, így Magyarországnak jövő fejlődését biztosítsa és addig soha nem ismert virágzását előkészítse.
Miskolczy István (1881–1937) piarist történész, gimnáziumi és egyetemi tanár könyve témája történelmünknek ez a korszaka. A tárgyalás az alábbi fejezetek szerint folyik. 1. Az Anjouk eredete. Küzdelem a magyar trónért; 2. Károly Róbert megválasztása. A belső rend helyreállítása; 3. Károly külpolitikája; 4. Nagy Lajos. Az ország területének megvédese ; 5. Lajos külpolitikája. Déli hadjáratok; 6. Északi hadjáratok; 7. Nyugati politika; 8. Lajos családi politikája. Halála. Jellemzése; 9. Mária; 10. Alkotmányos viszonyok; 11. Kulturális viszonyok; 12. Anyagi műveltség; 13. Mindennapi élet.
Ez a mű a Szent István Könyvek sorozatának 9. kötete. Az 1923 és 1936 között megjelentetett Szent István Könyvek célja a katolikus kultúra fejlesztése, a katolikus tudomány terjesztése és népszerűsítése. A sorozat az emberi tudás minden ágát felkarolja, és a publikálás idejének tudományának színvonalán mozog. Megmutatja, hogy az igaz tudomány nem ellenkezik Krisztus kinyilatkoztatásával, melyet sértetlenül őriz, és a maga teljességében tanít a katolikus egyház. Meggyőzi a világot arról, hogy a tudós is, az irodalmár is lehet igaz katolikus, és ugyanúgy, a tudomány művelésében a katolikus hit és meggyőződés nem akadály, inkább nagy segítség. A kötetek oly stílusban jelentek meg, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy minden művelt egyén érdeklődéssel olvashassa. A sorozat mindegyik tagja a katolikus világnézetnek beszédes hirdetője. Az olvasni vágyó katolikus közönségnek oly műveket nyújt, amelyek kielégítik igényeiket anélkül, hogy veszélyeztetnék hitüket, sőt amelyek alkalmasak arra, hogy a tudás és műveltség eszközeivel is megerősítsék őket vallásos meggyőződésükben és világnézetükben.