A Teremtő, mikor a mindenséget létrehozta, nemcsak anyagot alkotott, hanem az anyagba erőt is öntött. Az erő a mindenséget világokra, égitestekre osztotta és az egykor gáznemű csillagokat tömörítette. Lassankint előállott a szárazföld, a víz és légkör, .de nem önmagáért, hanem hogy viselje a teremtés legszebb művét, az isteni alkotások legszebb diszét és koronáját, az életet. Hogy földünkön kívül kihajtott-e és mely égitesteken az élet csírája, azt nem ismerjük. A mai tudásunk szerint az élet nagyon szűk határok közé van szorítva. A mindenségnek az a kiváltságos pontja, ahol az élet nemcsak lehetséges, de valóban meg is van, a mi földünk. És itt úgyszólván minden talpalatnyi helyen pezseg az élet. A hegyeknek kopár csúcsai éppúgy uralma alatt állanak, mint a tengerek mélységei. A sziklán zuzmó alakjában üti fel fejét, az óceán fenekén bámulatos színű moszataival tündérligeteket alkot, melyekben átlátszó testű, szinte kísérteties lények lebegnek. Földünk élete amily kiterjedt, éppoly szép is. Bájt, kecsességet lehel erre a sárgolyóra. Bár a természet minden alkotásában van gondolat és tulajdonképp ez teszi igazán széppé, művészivé, azonban az eszmének isteni eredete világosabb és kedvesebb alakban sehol sem nyilvánul meg, mint az életben, a flórában és faunában.
Valóban az életen is, miként a halhatatlan lelken, magát az Isten képmását szemlélhetjük. Az egység és végtelenség fogódzanak benne össze. Egy az élet, mert mindenütt ugyanazon jelenségek alkotják, és végtelen, mert változatai megszámlálhatatlanok, és folyton új meg új alakban jelenik meg előttünk.
Ezt a csodálatos természetet és életet mutatja be a mű a következő fejezetekben: Az élet és titkai; Az élet és a környezet; Az élet társadalma; A vizek életének története; A szárazföldi élet története. A könyvet egy sor művészi rajz illusztrálja.