Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Marczell Mihály: A katholikus nevelés szelleme
Aki nevelésre vállalkozik, annak teljes egészében át kell éreznie azt az igazságot, hogy lelki életet irányítani csak lélekből és lélekkel lehetséges. A nevelés ugyanis nem más, mint a lélek rejtett erőinek, tehetségeinek keltegetése és kifejlesztése, az emberi természet megtermékenyítése, az erkölcsi jónak diadalrajuttatása és a legtökéletesebb embertípus megalkotása. Egyszóval lelki munka, melyet csak lélekkel végezhet az ember. Ha a nevelés csupán elméleti és tudományos módszerek ismerete és szakavatott alkalmazása volna, akkor igen sok embert ki kellene zárni a nevelők sorából. A természet kényszerítő hatalma azonban minden embert nevelővé avat. Az édesanyának, édesapának természetadta hivatása, hogy befolyásos szerephez jusson a nevelésben. Aki pedig távolesik a családi élettől, annak élete is, mint erőközpont előnyösen vagy károsan hat a környezetre. A közvetlen, vagy a közvetett befolyás alól senki sem vonhatja ki magát. Mindenik nevel, mindenki nevelődik! Akár tudós, akár tudatlan. Akár öntudatosan, akár öntudatlanul vesz részt e munkában.
E könyv nem is kíván tudományos elméleteket, módszereket adni; csupán egybe akarja foglalni azokat az irányító szempontokat, melyek jórészt az ember természetében élnek, de amelyeknek éles kiemelése és erőteljes hangsúlyozása a legtökéletesebb életforma kialakításához vezet. Hogy melyik az az életforma, annak elgondolása világnézeti felfogásoktól függ. A katolikus világnézet azt az életet tartja ilyennek, amelyben tökéletes harmóniába csendül az ember minden természetes hajlama, készsége, és amelyben Isten kegyelmének erejével megszentelődik és istenivé magasztosul az élet. Mit értünk valójában a katolikus nevelés szellemén? Rövidesen így felelhetünk a kérdésre: értjük a nevelő egész lelkületét átlengő hitet és bizalmat, mely a Szentírás ősi és isteni szavaiból árad felénk: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlóságunkra”. (Ter 1,26) A katolikus nevelés tehát teremtő és megváltó munka.
Marczell Mihály (1883–1962), pap, egyetemi tanár, könyve három részben ismerteti e föladatot: a) Hogyan juthatunk föl mi magunk erre a szellemi magaslatra? (I. Az önnevelés); b) Hogyan kell érvényesíteni a legtökéletesebb életeszményt a gyermekek életében? (II. A gyermek nevelése); és végül c) Hogyan hathat a vallás-erkölcsi életeszmény a tömegek életére? (III. A tömegek nevelése).
Ez a mű a Szent István Könyvek sorozatának 23. kötete. Az 1923 és 1936 között megjelentetett Szent István Könyvek célja a katolikus kultúra fejlesztése, a katolikus tudomány terjesztése és népszerűsítése. A sorozat az emberi tudás minden ágát felkarolja, és a publikálás idejének tudományának színvonalán mozog. Megmutatja, hogy az igaz tudomány nem ellenkezik Krisztus kinyilatkoztatásával, melyet sértetlenül őriz, és a maga teljességében tanít a katolikus egyház. Meggyőzi a világot arról, hogy a tudós is, az irodalmár is lehet igaz katolikus, és ugyanúgy, a tudomány művelésében a katolikus hit és meggyőződés nem akadály, inkább nagy segítség. A kötetek oly stílusban jelentek meg, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy minden művelt egyén érdeklődéssel olvashassa. A sorozat mindegyik tagja a katolikus világnézetnek beszédes hirdetője. Az olvasni vágyó katolikus közönségnek oly műveket nyújt, amelyek kielégítik igényeiket anélkül, hogy veszélyeztetnék hitüket, sőt amelyek alkalmasak arra, hogy a tudás és műveltség eszközeivel is megerősítsék őket vallásos meggyőződésükben és világnézetükben.