Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Magdics Ignác: Hitelemzéstan tanító- és tanítónőképzők katholikus növendékei számára
A vallás elemeiben való oktatását hitelemzésnek nevezzük. Míg a keresztény ókorban többnyire felnőtteket tanítottak a vallás elemeire, a középkor eleje óta a hitelemzés alanyát megkeresztelt gyermekek képezik. A hitelemzést görögösen katekézisnek nevezik. Már az első keresztény időkben a vallástanításra korlátozták e szó jelentését és pedig ama kezdők oktatására, kik az egyházba belépni akartak. Ezeket katekumeneknek nevezték, tanítójukat katekétának. A tanítást magát katekézisnek vagy katekizmusnak is nevezték, később ez utóbbi szóval a hitoktatás írott vagy nyomtatott vezérfonalát hívták.
Hitelemzéstannak (katechetika) a hitelemzés elméletét nevezzük, vagyis mindazon szabályok rendszeres előadását, melyek szerint a gyermekeket a vallás ismeretére és gyakorlatára vezetjük. A hitelemzéstan és a neveléstan között többféle megegyező vonatkozás, de nagy különbség is van. Megegyezik a két tudományág némileg a célban, mert mindkettő nevelni akar; az eszközökben is, mert a tanítástani részben sok tekintetben azonos elvek szerint igazodik. Különbözik egymástól a neveléstan és hitelemzéstan, mert a neveléstan a gyermekek testi-lelki tehetségeinek természetes fejlesztésére ad szabályokat, a hitelemzéstan pedig a természetfölötti élet kialakítására. Neveléssel a gyermeket emberré, hitoktatással kereszténnyé tenni törekszünk. Nevelni – általános emberi tevékenység, a hitoktatás pedig (szoros értelemben) a katolikus egyház tanítói hivatalának tevékenysége, mely sajátos eszközökkel (isteni igazságok, erkölcsi szabályok, kegyelemeszközök) neveli a megkeresztelt gyermekeket az anyaszentegyház tudatos és élő tagjaivá.
A könyv tárgyalja a hitelemzés célját, anyagát, általános módszerét (a tananyag fölosztását és a tanítás módját), részletes módszertanát, azután beszél a sikeres tanítás egyik alapföltételéről, a fegyelmezéséről, befejezésül pedig áttekintést ad a hitelemzés történetéről.