Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Magdics Gáspár: A természettudomány útjai Istenhez
Mit használ az érett fiatalembernek, ha értelmével uralkodik is mindazokon az ismereteken, amelyeket csak nyújthat a középiskola, de szíve, lelke híjával van annak az ideális tartalomnak, amelyet egyedül csak a hitből meríthetünk? A középiskola nem tölti be hivatását, ha csupán intellektuális munkát végez. Szükség van arra, hogy növendékünkkel már fiatal korában megéreztessük, hogy van valami, ami legjobb, legigazabb, legtökéletesebb, és amit csak a vallás tanaiból érezhet meg.
Magasztos küldetéssel megáldott értelmes teremtményei vagyunk az Istennek. Ezért szükséges az értelmi kultúra mellett az erkölcsi kultúra is. Nagy veszéllyel jár a természettudományi kultúra és a vele kapcsolatos technikai haladás, ha a természetre vonatkozó ismereteink gyarapodtával, az elemek fölött való uralmunk szilárdultával nem erősödnek valláserkölcsi elveink is, hanem csak élvezetvágyunk növekszik és kényelemszeretetünk fokozódik.
A helyes nevelés nem egy tanár dolga, hanem minden tanáré: az egész iskoláé. Minden középiskolai tantárgynak előadásában vallásos és hazafias szellemnek s nem kozmopolita és agnosztikus színtelenségnek kell uralkodnia.
A tudomány csak előkészíti az utat és segít, hogy megtegyük az első lépést a hit felé, de magát a hitet nem adja meg. A könyvnek nem célja a hitigazságok bizonyítása, csak azt akarja megmutatni, hogy a természettudomány és a hit között ellentmondás nincs és nem is lehet, következőleg a hitnek támadása a természettudomány nevében jogosulatlan és következményeiben áldatlan törekvés.
Magdics Gáspár (1866–1935) ciszterci gimnáziumi tanár könyve összeválogatja a természettudományok ama fejezeteit, amelyek, mint a természettudomány és a hit határkérdései, minden intelligens embernek érdeklődését a legnagyobb mértékben felkeltik. Köröttük a legkeményebb a világnézetek csatája. Ezek a kérdések nem kényszerítenek senkit sem arra, hogy higgyen, hisz az ember szabadnak teremtetett, de legyen valaki bármennyire is hitetlen, ha hazudni nem akar, meg kell vallania, hogy ezekre a kérdésekre a természettudománynak nincs felelete.
Ez a mű a Szent István Könyvek sorozatának 95–97. kötete. Az 1923 és 1936 között megjelentetett Szent István Könyvek célja a katolikus kultúra fejlesztése, a katolikus tudomány terjesztése és népszerűsítése. A sorozat az emberi tudás minden ágát felkarolja, és a publikálás idejének tudományának színvonalán mozog. Megmutatja, hogy az igaz tudomány nem ellenkezik Krisztus kinyilatkoztatásával, melyet sértetlenül őriz, és a maga teljességében tanít a katolikus egyház. Meggyőzi a világot arról, hogy a tudós is, az irodalmár is lehet igaz katolikus, és ugyanúgy, a tudomány művelésében a katolikus hit és meggyőződés nem akadály, inkább nagy segítség. A kötetek oly stílusban jelentek meg, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy minden művelt egyén érdeklődéssel olvashassa. A sorozat mindegyik tagja a katolikus világnézetnek beszédes hirdetője. Az olvasni vágyó katolikus közönségnek oly műveket nyújt, amelyek kielégítik igényeiket anélkül, hogy veszélyeztetnék hitüket, sőt amelyek alkalmasak arra, hogy a tudás és műveltség eszközeivel is megerősítsék őket vallásos meggyőződésükben és világnézetükben.