Loyolai Szent Ignác, teljes nevén Iñigo López de Oñaz y Loyola 1491-ben született baszk földön. Mint hazáját szerető nemes ember, katonaként kezdte pályafutását, de Pamplona ostrománál 1521-ben súlyosan megsérült, egy ágyúgolyó találta el, s széttört lábbal, életveszélyes állapotban kórházba került. A betegágyon a szentek életének az olvasása segítette hozzá a teljes, benső megtéréshez. Hosszantartó gyógyulása után a Barcelona melletti Montserratba zarándokolt, s ott megtisztult lélekkel a Madonnának ajánlotta fel kardját, lemondva katonai karrierjéről és a földi dicsőségről. Montserrat közelében Manresa egyik kis templomában érte az első nagy lelki élmény Isten kétségbevonhatatlan jelenlétéről, majd 1523-ban a Szentföldre zarándokolt. 1528-ban (közel a negyvenedik életévéhez) Párizsba ment tanulni. Tanulmányai után két évvel, 1537-ben Velencében pappá szentelték. Már Párizsban érlelődött lelkében az „omnia ad maiorem Dei gloriam” („mindent Isten nagyobb dicsőségére”) eszméje, a „Jézus Társasága” megalapítása, mely végül is 1539-ben valósult meg. Halála előtt öt évvel jelent meg híres lelkiéleti műve, a Lelkigyakorlatos Könyve,. Küzdelmes, szent élet után 1556. július 31-én halt meg. XV. Gergely pápa avatta szentté 1622-ben.
A Lelkigyakorlatos Könyvének mostani magyar kiadása tisztelgés a nagy szent és műve előtt. Ezzel a könyvével alapította meg Loyolai Szent Ignác a „lelkigyakorlatok intézményét” és mozgalmát, amely azóta megszámlálhatatlanul sok kereszténynek mutatta meg a lelki tökéletesség útját, és számtalan új apostolkodási kezdeményezés kiindulópontja lett. Természetesen minden korban újabb és újabb „feldolgozásban” illetve alkalmazásban kerülnek ezek a gyakorlatok a hívők elé, szükséges tehát, hogy akik ezt a könyvet használni akarják, egészében és megbízhatóan birtokolják és olvashassák is Loyolai Szent Ignác gondolatait.