Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Lovas Elemér: Árpádházi Boldog Margit élete
IV. Béla és Laszkarisz Mária a tatárjárás pusztításai után születendő gyermeküket, Margitot (1942–1270) Istennek ajánlották. Három évesen a domonkos nővérekhez került Veszprémbe, ahol Szűz Mária bensőséges szeretete, a szenvedő Megváltó iránti nagy odaadás, valamint a megalkuvás nélküli vezeklő szellem voltak a lelkiség jellegzetes vonásai. A vezeklés mindenekelőtt a szeretet önfeláldozó tetteiben, betegek gondozásában, bélpoklosok ápolásában nyilvánult meg. „Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok.” – írta a szenttéavatási akta. Életének alapszabálya egészen egyszerű, és az evangélium egész tökéletességét magában foglalja: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni. Isten rendkívüli imameghallgatásokkal és csodákkal jutalmazta odaadását.
A szerző, Lovas Elemér bencés (1889–1949) Árpádházi Szent Margit szakértője volt. Már a doktori értekezlete is őt választotta témájául. Ezt a könyvét, melyet az összes forrásanyag biztos feldolgozásával írt, 1939-ben publikálta. Pár évvel később, 1942-ben Serédi Jusztinián hercegprímás országos jubileumot rendelt el Árpádházi Boldog Margit születésének hétszáz éves évfordulóján. Az egész ország Boldog Margit szenttéavatásáért imádkozott, aminek következtében 1943-ban XII. Piusz pápa szentté avatta Árpádházi Boldog Margitot.