A könyv szerzője Lepold Antal (1880–1971) kanonok, művészettörténész, a Szent István Akadémia és a Magyar Tudományos Akadámia tagja, Csernoch János, Nagymagyarország utolsó hercegprímásának titkára, a Pázmáneum rektora 1946-tól haláláig. A kötet Szalézi Szent Ferenc (1567–1622) püspök, egyháztanító 38 levelét tartalmazza, melyek elsősorban vigasztaló levelek. A kötetet kiegészíti a szent rövid életrajza és XI. Pius pápa 1923. január 26-án kiadott „Rerum omnium perturbationem” kezdetű körlevele, amelyben az 1622. december 28-án elhunyt Szalézi Szent Ferenc, genfi püspök halálának háromszázéves fordulója alkalmából az egész katolikus világot fölszólítja, hogy az 1923. év folyamán ünnepelje meg a nagy szent emlékezetét.
Ez a mű a Szent István Könyvek sorozatának 17. kötete. Az 1923 és 1936 között megjelentetett Szent István Könyvek célja a katolikus kultúra fejlesztése, a katolikus tudomány terjesztése és népszerűsítése. A sorozat az emberi tudás minden ágát felkarolja, és a publikálás idejének tudományának színvonalán mozog. Megmutatja, hogy az igaz tudomány nem ellenkezik Krisztus kinyilatkoztatásával, melyet sértetlenül őriz, és a maga teljességében tanít a katolikus egyház. Meggyőzi a világot arról, hogy a tudós is, az irodalmár is lehet igaz katolikus, és ugyanúgy, a tudomány művelésében a katolikus hit és meggyőződés nem akadály, inkább nagy segítség. A kötetek oly stílusban jelentek meg, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy minden művelt egyén érdeklődéssel olvashassa. A sorozat mindegyik tagja a katolikus világnézetnek beszédes hirdetője. Az olvasni vágyó katolikus közönségnek oly műveket nyújt, amelyek kielégítik igényeiket anélkül, hogy veszélyeztetnék hitüket, sőt amelyek alkalmasak arra, hogy a tudás és műveltség eszközeivel is megerősítsék őket vallásos meggyőződésükben és világnézetükben.