Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
A lateráni szerződés. XI. Pius pápa nyilatkozata az egyezményről; a szerződés és konkordátum szövege (ford., bev. Lepold Antal)
A „római kérdés” mint elintézetlen probléma, több mint egy félszázadig zavarólag és hátrányosan hatott Olaszország nemzeti életére, de ezenfelül még sokkal inkább érintette és a nemzetközi jogban szinte elhomályosította a Szentszék nemzetközi jogi helyzetét. A pápai szuverenitás, mint erkölcsi fogalom ugyan érintetlen maradt, de a pápai szuverenitással velejáró nemzetközi jogállás nem jutott mindenütt kellő kifejezésre, vagy egyáltalán nem is honoráltatott a nemzetközi jogéletben.
A lateráni szerződés egyszerre véget vetett ezen helyzetnek. Az olasz állam és a Szentszék között 1929. febr. 11-én jött létre. Okmányai: 1. Alapszerződés. Az olasz állam elismerte a Szentszék teljes tulajdonjogát a Vatikánvárosi Állam, ill. egy sor bazilika, kolostor, palota és épület fölött, ígéretet tett Vatikánváros vízellátásának, távíró-, távbeszélő-, szikratávíró-, rádió- és postaösszeköttetésének, a pápa aktív és passzív követküldési jogának biztosítására, külön vasútállomás építésére. Kimondták, hogy a pápa személye szent és sérthetetlen. Szabályozták a bíborosok és a vatikáni állampolgárok jogviszonyait, rendezték az igazságszolgáltatást, biztosították a pápaválasztás szabadságát. 2. Pénzügyi megállapodás. A pápaságot ért pénzügyi veszteségekért az olasz állam pénzügyileg támogatja a Szentszéket. 3. Konkordátum. Az olasz államban szabályozta az Egyház helyzetét. Elismerte az egyházi házasság érvényességét, bevezette a középfokú hitoktatást, biztosította a katolikusok egyesülési jogát, egységesen szabályozta a püspöki székek betöltését.
Ez legnagyobb bizonyságtétel amellett, hogy a lateráni szerződés – jóllehet a Szentszék és Olaszország között jött létre – nem tisztán belső olasz ügy, sőt a nemzetközi jogéletben és jogfejlődésben különleges jelentőségű mozzanat. A Szentszék és az olasz állam közt megtörtént kiegyezés nemcsak belső olasz vonatkozásban tüntette el a „római kérdés”-t, hanem az megszűnt égő sebe lenni a világegyháznak is. A nemzetközi jogban pedig a Szentszék senkitől kétségbe nem vonhatatlanul elfoglalta azt a helyét, mely megillette és megilleti.