Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Kühár Flóris: Az apostoli atyák
A „Keresztény remekírók” című sorozat tizenhat kötete 1944 márciusa és karácsonya között került ki a a Stephaneum nyomdájából, Kühár Flóris szerkesztésében. Ennek eme első kötete Kühár Flóris: Az apostoli atyák.
A kereszténység történetében az első nemzedék az apostolok. A második nemzedék: az apostolok tanítványaié. Ezekhez azok tartoznak, akik az apostoloktól vették a hitet, akik nem látták már az Urat, nem éltek vele együtt, de az ő közvetlen tanúitól ismerték meg az evangéliumot. Ennek a második nemzedéknek azon íróit, akik nem a Szentlélek sugalmazása alatt írták meg műveiket, hanem saját lelkük ösztönzésére fogtak tollat Krisztusért és a hívekért: nevezzük apostoli atyáknak. A szentatyák tudománya, a patrisztika, külön csoportba foglalja azokat az írókat, akik vagy valósággal, vagy a műveikben foglalt adatok, vagy a régi hagyomány szerint az apostolok tanítványai voltak. Ide tartoznak: Római Szent Kelemen (őt azzal a Kelemennel azonosítják, akit Szent Pál említ a filippiekhez írt levelében (4,3), Antiochiai Szent Ignác, Antiochia harmadik püspöke, aki bizonyára ismerte még Szent Pétert, a város első püspökét és más apostolokat; Szent Polikárp szmirnai püspök, Szent János apostol tanítványa; Papias, hierapolisi püspök, szintén Szent János tanítványa (tőle csak töredékek maradtak). Az „apostoli atyák” közt szokták közölni felfedezése óta a Didachét (a Tizenkét apostol tanítása), mert szintén az apostoli időkben készült, a Barnabás-levelet, mert régen Szent Barnabásnak, Szent Pál apostol társának tulajdonították, a Diognetos-hoz írt levelet, mert szerzője az apostolok tanítványának mondja magát és Hermas Pásztorát, mert szerzőjét azzal a Hermasszal azonosították, akiről Szent Pál rómaiakhoz írt levelében esik említés.