Menü
Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
boritolap kep

Kubinyi György: Szerzetesek és a világi javadalmak

Egyházi javadalom (beneficium) egyházi eredetű intézeti jogi személy, melynek címzettjét az egyházi hivatallal egybekötött anyagi jövedelmek élvezetére vonatkozó állandó jog illeti meg. Mivel jogi személy, vagyonszerzési joggal rendelkezik, aktív és passzív perképessége van, egyházi adókkal megterhelhető. Alapját képezhetik ingó vagy ingatlan vagyontárgyak, ill. élvezeti jogok; köteles szolgáltatások; önkéntes adományok; stóla jövedelmek; káptalanok napi osztaléka.

A javadalmi intézmény mélyen belegyökeredzett az egyházi alkotmányjogba. Kevés irodalmat találunk a „beneficia regularia” kialakulásának történetéről, hogyan váltak a szerzetesi javak, a monostori birtokok valóságos beneficiumokká.

A szerzőnek, Kubinyi Györgynek (1918–1990) a Pázmány Péter Tudományegyetem Kánonjogi Szemináriuma keretében írt dolgozata kettős célt tart szem előtt. Az első részben igyekszik röviden rámutatni arra, hogy a legelső időkben, mialatt a világi egyházi javadalmak keletkeztek, milyen volt az első monostorok vagyonjogi helyzete főképpen a megyéspüspökkel és az alapítókkal szemben. A merowing korban keresi a beneficium regulare nyomait; majd röviden kitér annak kialakulására. A második részben a szerzeteseknek a világi javadalmakhoz való viszonyával foglalkozik. Sem a monasztikus, sem a kanonokrendek tagjai nem nyerhetnek el beneficium saeculare-t pápai dispensatio nélkül. A szerzetesrendek közül egyedül a premontrei kanonokrend kapta meg azt a kiváltságot (tehát „privilégium” és nem „ius commune” alapján), hogy közülük bárki saját elöljárójának beleegyezésével szentszéki felmentés nélkül is világi javadalomra pályázhat, azt megkaphatja és jogosan birtokolhatja.


A könyv meta információi
| Megjelenés éve: 1942 | Oldalszám: 60, [1] | Méret: 23x16 cm | Kiadó: Stephaneum | Nyelv: magyar | Fájl méret: 2 MB |