Szomorú tény, hogy a kamaszfiúk nem látják a nagy dolgokban Isten gondolatát, és innen származik a serdülő fiúk éveinek minden botlása, bűne, vergődése. Átvesznek az idősebb fiúktól valami gyerekes, kissé naiv, kissé nagyzoló, kissé erotikus, az ébredő nemiség párájával át- meg átitatott világlátást, amelyen aztán ront a felnőttek példája, ront a mozi is, a könyv is, a pajtás is, – és messze kiverődnek az Isten ujja mutatta egyenes út vonalából, nincs, aki irányt mutasson. Nem az a baj, hogy rosszak a kamaszok, hiszen nem azok; az a baj, hogy rosszul fogják meg a dolgokat. A dolgok mögött, az élet mögött az Isten áll. Áll, mint Teremtő, aki öröktől fogva megálmodta, az Idő kezdetén megteremtette a világot és benne az Embert. Áll, mint Gondviselő, akinek kezén fut a világ. Áll mint végső cél, akinek törvényei benne fekszenek az életben, és húzzák feléje az élőt; minden szerinte és feléje rendeződik. Áll az Isten és a tenyerén tartja a világmindenséget. Nincsen helyes akarás, hacsak nem Isten akaratával, nincsen igazi törvény, hacsak nem Isten törvényét követi és magyarázza, nincs igaz gondolat, ha nem Isten gondolatai nyomán. Csak akkor látjuk helyesen a dolgokat, ha Isten gondolatait keressük meg bennük. Az élet varázsmondata: Ennek és ennek a kérdésnek vonalán mi az Isten gondolata?
Ez a könyv a serdülö fiú számára készült, hogy a serdülésben, a szellemi, lelki, testi fejlődésben, az ébredő nemiségben, a kamaszkor viharaiban megmutassa a kamaszoknak Isten gondolatait. A könyv nem hízeleg, nem szaval frázisokat, nem nagyképűsködik és nem titkolódzik, hanem kíméletlen nyíltsággal szemébe néz a dolgoknak és megmondja a kamaszfiúknak mindazt, ami joggal érdekli őket. Szól az idősebbeknek is, és érdekes, mint a regény, de nem regény és nem mese. Az Isten gondolatait imádkozva kell kutatni; ezt a könyvet imádkozva kell olvasni.
A jövőt nézi és tiszteli a magyar kamaszfiúban a szerző, aki hármas nagy felelősséggel lelkén írta a könyvét: felelősség az édesanyák, apák előtt, felelősség a magyar nemzet előtt, és felelősség a nagy Isten előtt.
Koszterszitz József, írói nevén Koszter atya (1898–1970), a Regnum Marianum tagja, a modern katolikus ifjúsági pasztoráció képviselője. Ifjúsági színdarabjainak, cserkészjeleneteinek jelentős szerepe volt a hazai cserkészmozgalom pedagógiai irányításában. Az 1930-as években a középiskolai diákok iskolai és egyéni nevelése mellett foglalkozott a családi nevelés kérdéseivel is. Lélektani-fiziológiai-biológiai közegbe ágyazva, korszerű fölfogás alapján fejtette ki a serdülő fiúk számára az önnevelés sokirányú problematikáját (benne a szexuális vonatkozásokat is). Az 1940-es évek elején fölfigyelt a hazai egyetemi-főiskolai ifjúság sajátos nevelési kérdéseire, látva az öntudatosan vallásos értelmiségi réteg fölfrissítésének szükségességét is.