Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Kecskés Pál (össz. és ford.): Szent Ágoston breviárium
Napjainkban a vallásos élet élénk érdeklődést mutat a keresztény ókor iránt. Felkeltésében jelentős régészeti felfedezések mellett különösen annak a növekedő felismerésnek van része, amely a Szentírást és a szent hagyományt a hit és az erkölcsi élet kimeríthetetlen forrásaiként értékelni képes. Eredetének, hitelességének tudományos igazolása után, ma az érdeklődés főként a Szentírásnak az élet alakítására értékesíthető jelentősége felé fordul.
Ez volt már a keresztény ókor nagy tanítómestereinek, az egyházatyáknak is magyarázati iránya, akik az Írás mellett a Krisztustól és az apostoloktól eredő hagyománynak is koronatanúi és fenntartói. A kettős forrás gazdag áramlású folyásának medrét szélesítették a hit igazolásával és az erkölcsi élet rendjét szolgáló útmutatásukkal. Szellemi atyaságuk értékét és erejét a keresztény őskorban gyökerező életük, életszentségük, tanításuk igazhitűsége, az Egyház tekintélyüket elismerő tisztelete, a vallásos életre a történelem során állandóan tapasztalható elevenítő, megújhodást közlő hatásuk igazolja. Érthető, ha történeti körülményeinek változása közben a vallásos lelkület előszeretettel keresi fel az ősök írásait, melyek klasszikus eredetiséggel tárják elénk a kereszténység maradandó lényegét és értékeit.
Hatás tekintetében kiemelkedik az egyházatyák közül Szent Ágoston (354–30). Neki jutott az a történeti küldetés, hogy az antik görög-római műveltség szellemi értékeit átmentse s a keresztény kultúra alapjaiba beépítse. Abban a korban élt, amelyben a már birodalmi vallássá lett kereszténységnek még kemény küzdelmet kellett folytatnia a pogány gondolkodással és hagyományokkal,s az egyházi hit tisztaságát kellett megvédenie a szekták lényeget veszélyeztető ferdítéseivel szemben.
Ez a breviárium a legjelentősebb gondolataiból összeállított válogatás, mely négy eszmekörbe tartozik.
A vallási élet alapvető kérdése: Isten és a lélek viszonya. Az Istenhez vezető utak közül Szent Ágoston a legközvetlenebbnek az önmagunk lelkéből való kiindulást tartja. Ezért sürgeti az önmagunkbatérést.
A világ eredetének kérdése s abból következőleg Isten és a világ viszonya. Elutasít minden olyan tanítást, mely a világot akár Isten lénye szükségszerű kiáradásának tartja, akár a teremtés tényét az öröktől létező anyag alakítása értelmében magyarázza. Határozottan rámutat arra, hogy a kinyilatkoztatás alapján csak az az értelmezés lehetséges, mely az anyagot is Isten teremtő alkotásának ismeri el, s a világgal szemben fenntartja Isten lényének a transzcendenciáját.
Krisztus és az Egyház. Püspöki működése során a manicheizmus mellett egyéb tévtanokkal is fel kellett vennie a harcot az egyházatyának: a pelagianizmussal és a donatizmussal. A velük folytatott vitának jelentékeny része lett abban, hogy Krisztus megváltó működésének kegyelemszerző hatását és az Egyház mivoltát és rendeltetését kifejtse.
A keresztény élet ismerteti Szent Ágoston legjelentősebb erkölcsi tanítását. Nála, ki az elméleti kérdéseket is személyes vonatkozásban látja, az erkölcs szoros, bensőséges kapcsolatban áll világszemlélete egészével. A középpontban álló valóság, Isten, az erkölcsi életének is irányítója és célja. Isten, ki értelmünket megvilágosító hatásával az igazság ismeretére vezet, erkölcsi tudatunknak, értékelő képességünknek is világossága az értelmünkbe oltott erkölcsi törvény által.