Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Kecskés Pál: A bölcselet története főbb vonásaiban (1943-as kiadás)
Kecskés Pál (1895–1976) pap, filozófus, egyetemi tanár. A budapesti Hittudományi Akadémia tanszékvezető tanára. Etikai, lélektani, filozófia-történeti kérdésekkel foglalkozott, elsőként tanította a keresztény szociológiát. A bölcselet története című munkája 1933-ban jelent meg először. Bővített, második kiadása ez a kötet, mely 1943-ban látott napvilágot. (A mű harmadik kiadása, 1981-ben jelent meg, a kommunista diktatúra alatt, lényegesen rövidített formában.)
Az első kiadáshoz képest ez a második kiadás meghagyta a könyv eredeti kereteit, de a legújabb irodalom figyelembevétele alapján változtatásokat tartalmaz. Ezenkívül élesebben kidomborítja a bölcseletnek a kultúra egyéb ágaival való történeti kapcsolatait, több fejezet egyes részletekkel bővült, és néhány helyen az eredeti értékelés módosult.
„A bölcselet története” című jelen mű Kecskés Pál legkiemelkedőbb alkotása. Az emberi szellemtörténet legérdekesebb fejezetét mutatja be, a gondolkodó ember küzdelmét a végső igazság megismeréséért. A szerző kiváló történeti érzékkel rendelkezik. Képes érzékeltetni a konkrét élet eleven áramát. Felszínre tudja hozni azt, ami az egyéni és a korszellem egyszeri és megismételhetetlen alkotása. De ismeri a történelmi jelenségek összefüggését, a történelem egységes folyamát is. A műből megismerhetjük azokat a tényezőket, eszméket, személyeket, összefüggéseket, amelyek a bölcselő gondolkodás kialakulására hatással voltak. Az egyes korszakokat nyitó fejezetek, a legfontosabb életrajzi adatok, a korszellem ábrázolása, a szellemtörténeti hatások mind kiváló történeti érzékről tanúskodnak.
A szerző azonban nemcsak a bölcselet történeti folyamát, az egyes korok alkotásait ábrázolja a tantörténeti, problématörténeti és szellemtörténeti kutatás különböző módszereivel, hanem műve bevezetés is a bölcseletbe, a filozófiába. Különös érték ha az író egyben vérbeli bölcselő is. Amikor az egyes korszakokat, vagy bölcseleti rendszereket összefoglalja és értékelve lezárja, amikor megrajzolja a nagy rendszerek vázát, ismerteti a lényeges problémákat, akkor egyben bevezetést is nyújt a bölcseletbe.
Kecskés Pál nemcsak ismerteti a bölcseleti eszméket és rendszereket, hanem elfogulatlanul és tárgyilagosan kritikát is gyakorol. Képes az egyes bölcselőket saját mércéjükkel lemérni, saját koruk, személyes adottságaik, célkitűzéseik alapján, ún. immanens kritikával elbírálni. A kritika közben szétválik az igaz és a téves, kidomborodik a maradandó érték, és élesedik a bölcselő látás.