A teológia és lelkiség viszonyának érzékeny pontjai az imádságról szóló tanítás és az imádság gyakorlata. A nagy teológusok gyakran az imádság tanítómesterei is voltak.
Karl Rahner tágabb értelemben veszi az imádságot. Minden tapasztalata – az örömé és a legfájdalmasabb dolgoké – túlmutat önmagán a korlátlan remény birodalmába, ahol Isten lakik.
Az olvasó sok olyan imádságot talál ebben a gyűjteményben, mely meghatározott alkalommal (szituációban) keletkezett és jellegzetes kifejezései vannak: a szentelendő imádsága a papszentelés előestéjén, közös imádságok az eucharisztikus ájtatosságon, májusi Mária-áhítatokon, karácsonykor stb.
Ezenkívül vannak litániák, egészen rövid szövegek, sőt röpimák is. Ezért találhatók ebben a kötetben a rahneri mű minden időszakából olyan bizonyítékok, melyek inkább személyes elmélyülésre és elmélkedésre hasonlítanak.
Ez az imagyűjtemény feltárja Karl Rahner szívét az olvasó előtt, és segíti, hogy fölfedezze ebben a gondolatvilágban a jámborság és teológia belső közelségét.