Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
John Henry Newman: Callista. Rajz a III. századból
A regény a III. század közepén játszódik Sicca Veneria városában a Római Birodalom afrikai tartományában. Főhőse Callista, egy fiatal és szép görög leány, aki Jucundusnak dolgozik: pogány istenszobrokat farag. Callista tehetséges, de boldogtalan. A regény másik hőse Agellius, a kereső keresztény, aki Callistát szeretné feleségül venni. Agellius őrlődik keresztény hite és testvére, Juba, mostohaanyja, a pogány boszorkány Gurta és nagybátyja, Jucundus között, akik mind el akarják téríteni keresztény hitétől. Agellius megismerkedik Caecilius keresztény pappal (Szent Cyprián), aki atyjaként megererősíti hitében. Egy pusztító sáskajárás után újra megindul a keresztényüldözés Decius császár alatt. Agelliusnak menekülnie kell. Eközben Callista egyre közelebb kerül a kereszténységhez. Amikor végül áldoznia kell a pogány isteneknek, rádöbben az igaz útra, amely a keresztény Egyházba vezeti őt, és azután a mártíromságba.
Szent Cyprián így beszél Callista ravatalánál: „Áldjuk az Atyát és a Fiút a Szentlélekkel egyetemben. Áldott és dicséretreméltó és dicsőséges és magasztalásra méltó mindörökké. Mindennap csodát művel és hatalmának és szeretetének mindig újabb és újabb megnyilvánulásával minden lehetőt felülmúl. Egy görög leány jött Afrikába, hogy díszítse a pogány szentélyeket, hogy elősegítse a sátán bitorlását s megszilárdítsa a régi kötelékeket, mik a szellemet a bűnhöz fűzték, és hirtelenül rátalált az üdvösségre. Nemrégiben még szegény földi gyermek, ma már a menny lakója. Nemrégiben még Isten nélkül és reménység nélkül, ma már zöld pálmaággal és aranyruhában mint vértanú imádkozik az Isten trónja előtt. Nemrégen még a Sátán rabszolgája s átadja magát az élet hiúságainak, ma már az örökkévaló boldogság soha el nem telítő forrásából iszik. Nemrégen még egy azok számából, akikre az örök tűz vár, ma már az élet könyvébe örökre beírt, dicsőségre rendelt, választott lelkek közé tartozik. Nemrégen még éhesen, szomjasan és nyugtalanul vágyakozott halhatatlan lelkéhez méltó tárgy után, ma már menyegzőjének és az Emmanuellel való nászának kimondhatatlan gyönyörét élvezi. Nemrégen még a vélekedések tengerén hánykódott, s ma már a csalhatatlan igazság és változhatatlan szentség látomásában merül el. És mégis mi egyéb ő, mint a Megváltó mindenható és végtelen sokféleképp megnyilvánuló kegyelmének egyik példája a tízezernyi közül? És ki az mindnyájunk közül, kik itt egybegyűltünk, a legnagyobb hőstől kezdve a legerőtlenebb kezdőig, a meghatalmazott hitszónoktól kezdve a rabszolgáig és földművesig, aki szintén nem az irgalom csodája, s ha most a dicsőség edénye, ne lett volna előbb a haragé? Csak tartsanak ki mindnyájan, ő és akik hallgatják, a megkezdett úton, hogyha majd (mint valószínű) hozzá hasonló megpróbáltatásban lesz részük, hozzá hasonló módon meg is állják helyüket.”
A regény, melyet 1855-ben adtak ki, párhuzamot von a Római Birodalom és az akkori Angliában uralkodó keresztény-, illetve katolikus üldözés között, amikor Newman is a katolikus egyház felé fordult. A regénynek ez a magyar kiadása 1948-ban készült, talán nem véletlenül, profetikusan ráirányítva a figyelmet a kommunista diktatúra közelgő keresztényüldözésére.
John Henry Newman (1801–1890), az angol katolicizmus büszkesége, a XIX. század egyik legnagyobb vallásos gondolkodója. Atyja anglikán, anyjának ősei francia protestánsok, Oxfordban tanul, s anglikán pappá lesz. Az egyházatyák tanulmányozása után egyre fokozódó bizonyossággal jön rá az ősegyház és a mai katolikus egyház azonosságára, hogy az ősegyház nem az anglikán, hanem a római katolikus egyházzá fejlődött organikusan. 1845-ben katolicizált és egy évre rá pappá szentelték.