Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Jehlicska Ferenc: Erkölcs és vallás
Amióta az emberiség él, az erkölcs mindig a vallásból merítette életerejét; a tiszta erkölcsösség az eleven vallásosságnak volt szép virága és édes gyümölcse. Nem csoda tehát, hogy ma, mikor a vallásos meggyőződések a társadalomnak némely rétegében nagyon meggyengültek, sőt részben ki is vesztek, sokfelé megdöbbentő erkölcsi hanyatlás észlelhető. Éppen azért sok ember a vallásos élet újjáébresztésén fáradozik, mert csak attól várja a szükséges erkölcsi megújhodást.
Ezzel szemben több mai erkölcsbölcselő a bajt is, orvosságát is egészen másban keresi. A hiba szerintük az, hogy az erkölcsöt a valláshoz kötötték. Természetes, hogy ez utóbbinak hanyatlása az erkölcsi életnek válságát vonta maga után. Ezen tehát változtatni kell. Az erkölcstant függetleníteni kell a vallástól. Álljon a maga lábán; éljen meg a saját emberségéből. Más szóval: legyen önmagának törvénye. Az önálló erkölcsnek ezek a bölcselői széleskörű mozgalmat indítottak ezzel a jelszóval: „szakadjunk el a vallástól!” Franciaországban, ahol minden új jelszón oly mohón kapnak, évek óta kísérleteznek már az úgynevezett független, világi erkölcstannal, az erkölcstannak elvilágiasításával. Az iskolákban „független” erkölcstant adnak elő. Vallástanítás nincs. A könyvekből kitörlik Istennek a nevét és mindazt, ami az erkölcsnek régi vallásos alapjára emlékeztet. Kérdés tehát: helyes-e ez? Mit mond az erkölcs függetlenítéséhez a józan ész? Megáll-e az erkölcstan a maga lábán? Nélkülözheti-e az erkölcs a vallás sugalmazásait, indítóokait és segítségét?
Ezt a kérdést talán azoknak a feleleteknek ismertetése világítja meg legjobban, melyekkel kiváló szakavatott emberek a történelem folyamán megoldani igyekeztek. A szerző „leszavaztatja” nemünknek legkiválóbb gondolkodóit, akik a kérdéssel foglalkoztak, és leszavaztatja a történelmet is, az életnek nagy tanítómesterét. Azért is választotta a történeti módszert, mert a kérdést ily módon sem minálunk, sem a külföldön nem tárgyalták.