Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Jeanne Mairet: A hiábavaló gazdagság – II.kötet
Jeanne Mairet regénye a XIX. századi amerikai társadalomból meríti tárgyát. John Raymond, vagyon nélküli fiatal mérnök föltalálta a vonatok gőzfékezőjét. Találmányát elvitte Harlem mechanikushoz modellírozás végett, ő maga pedig egy-két társával Alaszkába utazott, hogy aranyat gyűjtsön, amellyel azután találmányát értékesíthesse. De Alaszkában, az örökös hó és jég országában eltévednek, társai elpusztulnak, őt magát két halász megmenti, de a sok szenvedés és nélkülözés súlyos lelki betegséget idéz elő, melyből csak évek hosszú sora után gyógyul ki. Harlem ezen közben a találmányt mint sajátját hozza forgalomba, minden országban szabadalmat szerez; a gőzfékezőt csakhamar az egész világ elfogadja, Harlem óriási vagyonra, milliókra tesz szert. Mikor John Raymond egy évtized múlva fölgyógyulva, de szegényen visszatér Alaszkából, látja, minő dicsőséget és vagyont szerzett az ő találmánya a tolvajnak. Megkezdődik most a harc a földhöz tapadt szegény föltaláló és a milliomos tolvaj között. Mivé lettek a regény szereplői a vagyon hatására vagy annak elvesztése által? Milyen lett jellemük? Hogy alakul életük? Mi a megoldás? Mi hozza meg a boldogságot?
A regény a Családi regénytár huszonnegyedik és huszonötödik kötete.
„A Családi regénytár azt a nehéz, de szintoly fontos föladatot tűzte maga elé, hogy olyan magyar regényirodalmat létesítsen, mely nem állítja az olvasót az elé a kínos választás elé, hogy válasszon egyfelôl vallásának igazságai s az erkölcs parancsai, másfelôl a regény olvasása közt; mely nem akarja elhitetni azt, hogy a művészet a vallás és erkölcs elvein túl fekvő valami; de még azt sem, hogy a regényírónak szabad a könyvébôl szószéket csinálnia a katolikus vallás ellen, de sohasem a katolikus vallás mellett; szabad hirdetnie, hogy az emberi élet egyetlen rugója a testi önfenntartás és a faj fenntartása, de nem szabad hirdetnie, hogy vannak ezeken kívül egyéb rugói is.”
„Ezzel a sorozattal a Szent István Társulat olyan regényirodalmat akart teremteni, mely nem léha vagy gonosz, hanem amely méltó a magyar nemzethez, s méltó arra, hogy az irodalomtörténet majdan foglalkozzék vele.”