A könyv az első világháború első évében készült, és emléket állít a hős magyar népnek. Míg egy magyar szív dobog e földtekén, míg egy magyar honfilélek lesz a világon, mindenkor megilletődéssel, büszkeséggel, kegyelettel és hálával fognak visszagondolni ezeknek a nagy időknek nagy embereire, akik egy lángbaborult világgal szemben megvédtek országunk határait és ezáltal az emberi dicsőség legmagasabb fokára emelték a magyarok hírnevét. Hadvezérek és uralkodók, letiport ellenségek, semleges nemzetek államférfiai és a világ valamennyi újságja ma úgy beszélnek és írnak a magyar nép fiairól, mint a világ legelső katonáiról. Ott künn a harcmezőkön, a halál szántóföldjén bebizonyította az egész magyar nemzet csodás katonai erényeit és az egyes polgárok szinte emberfeletti lelki és testi erejét. A magyar megbízhatóság, a magyar virtus, a magyar bátorság, a magyar erő, a magyar hűség, a magyar kitartás, a magyar összetartás bámulatba ejtette az egész világot.
Tragédiánk, amit a könyv írásakor még nem lehetett tudni, hogy annak ellenére, hogy hős magyar katonáink megvédték hazánk határait, és a világháború befejeztével minden magyar katona az országhatáron kívül harcolt, Trianon elszakította tőlünk történelmi hazánk kétharmadát.
A könyv leghosszabb fejezete a Száz magyar hős címet viseli, és majdnem annyi példát hoz fel a frontvonal, a hátország, az élet minden területéről.
A szerző Huszár Károly (1882–1941) a könyv megírásakor országgyűlési képviselő, később miniszterelnök. A hazai keresztényszocialista mozgalom megindítója, részt vett a Katolikus Népszövetség megalapításában, az ő javaslatára választották meg nagybányai Horthy Miklóst kormányzóvá. Kormánymegbízottként az USA-ban járt, kieszközölte a magyar hadifoglyok hazatérését Vlagyivosztokból. 1930-ban egész éves Szent Imre-ünnepséget rendezett, 1934-ben az Actio Catholica egyik országos elnöke.