„És a jó illatszerek füstje a szentek imádságaiból fölméne az angyal keze által Isten elé”, mondja Szent János a Jelenések könyvében: az illatszer füstjének felszállása Istenhez a szentek imádságának meghallgatását jelenti. Az üdvözült lélek részt vesz Isten akaratának végrehajtásában, örökre egyesülve Istennel, akarata Isten akaratának teljesedésére irányul égen és földön. Nem az elzárkózottság az üdvözültek állapota: a szentek a földön küszködőkkel viszonyban állnak, közbenjárnak érettünk. Isten akaratának megvalósulását óhajtják s mert tudják, hogy a földi embert minő megpróbáltatások és veszélyek szorongatják, kell, hogy segítségükre legyenek feladataik teljesítésében. Makkabeus látja Oniás főpapot és Jeremiás prófétát imádkozni a zsidók egész népéért: az üdvözültek segítik a földön küszködőket s imádkoznak érettük – hiszem a Szentek egyességét!
A könyv tárgyalja a szentek tiszteletét, a szenttéavatási eljárás történeti fejlődését, a szenttévavatás jogi keretét (a könyv megírásának idején), az előzetes vizsgálatot, a boldoggáavatás menetét, a szenttéavatás lépéseit, és az ereklyék és szent képek tiszteletét.