A Szent István Társulat legfőbb teendője az 1948 utáni évtizedekben a hittankönyvek gondozása volt. Az egyházi iskolák államosítása utáni első – 1948/49. – tanév után 1949 szeptemberétől fakultatív lett hazánkban a hitoktatás. Az erre jelentkezett tanulók vettek részt benne, ezeket a hittanórákat csakis az iskolában lehetett tartani, másutt nem. De a fakultatív hitoktatás joga és lehetősége csupán az általános iskolára és a gimnáziumra terjedt ki, a többi iskolatípusra, oktatási-nevelési intézményre nem. Az ezután következető években, évtizedekben a hitoktatásra járó tanulók száma jelentősen csökkent, különösen a gimnáziumokban: erőteljesen és „eredményesen” működtek a hitoktatás ellenzői, az ateista-materialista tanügyi és pártpropagandisták.
A kommunista diktatúra nem akarta magára vállalni a hittankönyvek készítését, ez is egyik oka volt annak, hogy nem oszlatta fel a Szent István Társulatot. A Társulat fő feladata ebben az időben a hittankönyvek nyomtatása volt, azonban nem kapta meg a szükséges nyomdai támogatást a megfelelő minőségű hittankönyvek előállításához.
Ez a hittankönyv 1960-ban, az általános iskolák VI. osztályának római katolikus tanulói számára készült. A könyv három része: 1. az Ószövetség; 2. az Újszövetség és Jézus élete; 3. Jézus Egyházának története.