A regény „bíborosa”, Stephen Fermoyle nem csupán az író fantáziájának szülötte, hanem mindazokból a papokból van benne valami, akiket valaha ismert a szerző – és főleg azokból, akik papi hatalmukkal és működésükkel titokzatos jelet hagytak ifjú korában. Eeknek az idővel kitörölhetetlenne váló élményeknek köszönheti azt a képességét, hogy a pap életét talán mélyebben látja, mint mások, és megalkotta Stephen Fermoyle gazdag, színes jellemét. Bár a pap lelkülete sokszor ismeretlen a világiak előtt; mégis ez az irodalmilag elhanyagolt terület minden író számára igazi kihívást jelent.
„A bíboros” főszereplőjében az író egy tehetséges, de nagyon emberi papot rajzol meg, aki teljesen annak a hivatásnak él, hogy fölszentelt közvetítő legyen Isten és az emberek között. Személyét nem életének egyes esetei alapján kell megítélni, hanem egész életének célkitűzése alapján.
A könyv nem hírverés az Egyház mellett, vagy ellen, nem teológiai tanulmány, vagy történelmi mű. Egyszerűen csak kitalált regény, aminek cselekményét olyan valaki szövögette, aki figyeli a világot és – minden bennünket érő baj ellenére is – hisz abban, hogy e széles nagyvilágban hit, remény és szeretet tölti be a jóakaratú emberek lelkét.