A könyv összefoglalja a teológus számára a magyar magánjognak azokat a szabályait, amelyekre neki az erkölcstani kérdések megoldásánál napról-napra szüksége van. A jogtudomány sok ponton érintkezik az erkölcstannal, de ez az érintkezés sehol sem oly mélyreható, mint az erkölcstannak az igazságosságról szóló részében. Hisz az igazságosság rendjének megállapítása részletkérdéseiben egyenesen a magánjog föladata, és az erkölcstannak csakis a magánjog rendelkezéseit kell a lelkiismeretre alkalmazni. Ezért fontos a teológusnak a magánjogi törvények ismerete. A mű a megírásakor érvényben levő törvényeket és jogokat dolgozza föl az erkölcstan szempontjából. A könyv nem a törvényekhez írt erkölcstani kommentárokat nyújt, hanem az erkölcstan szempontjából dolgozza föl az odavágó magánjogi törvényeket. A könyv elsősorban a hittudományi hallgatók szükségletét tartja szem előtt, de azért a könyvnek a lelkipásztorkodó papság is hasznát veszi.
Az egész anyag természetszerűleg három részre oszlik. Az első rész, a kölcsönös igazságosság rendje, inkább jogi, mint teológiai természetű. A második rész a kölcsönös igazságosság megsértésével és a harmadik a kölcsönös igazságosság rendjének helyreállításával foglalkozik. E két utóbbi rész egészen teológiai jellegű, a polgári törvények csak mellékkérdésekben jönnek figyelembe. A három rész fejezetei:
A kölcsönös igazságosság rendje: Alapismeretek; A tulajdon; A birtok és a telekkönyv; A tulajdonszerzés módjai; Jogok más dolgában; A szerzői jog; Vagyoni jogok a családban; Egyházi személyek tulajdonjoga; Az örökösödés; A szerződések.
A kölcsönös igazságosság megsértése: A vagyonjogba ütköző cselekedetek; A nevezetesebb vétségek; A jogos elsajátítás esetei; Az igazságtalanság bűnének nagysága.
A kölcsönös igazságosság rendjének helyreállítása: A kártérítésről általában; Kártérítés jogtalan gazdagodásból; Kártérítés igazságtalan károsításból; Részletkérdések a kártérítésről; A kártérítéstől fölmentő okok.