Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
György Attila: Vasárnapi kenyér – B év
A mű liturgikus papi segédkönyv a II. Vatikáni zsinat elrendelte új liturgikus rend szerint. Igehirdetési anyagot nyújt a „B” liturgikus évre, gondolatokat ad minden vasár- és ünnepnapra a szentleckékre, majd az evangéliumokra. Külön részben elmélkedéseket tartalmaz Jézus szenvedéséről.
Közismert igazság, hogy a Szentírásban Isten üzenetének megfogalmazása az ókori irodalom többféle műfaja szerint történik. Ez indokolja egyházunk gyakorlatát, amikor különféle módon szól az emberekhez. Mindig igyekezett teljesíteni azok kívánságát, akik „látni akarták” Jézust. Ezért nem csatlakozott a képrombolók mozgalmához, sőt joggal elítélte. A biblia eseményeit megjelenítő misztériumjátékok is tekintélyes hagyománnyal rendelkeznek. A liturgia „szent játéka” a latin himnuszok, a mély igazságokat rejtő legendák mindmegannyi eszközei az evangelizációnak. Természetesen ezek közül mindig kiemelkedett és elsőséget élvezett a prédikáció. Ennek formája, stílusa is módosult az idők során, ami logikusan következik egyházunk zarándok jellegéből. Ezek közül igen sok ott sorakozik az igehirdetés klasszikusai között és minden keresztény nemzedék számára van mondanivalója.
A könyvben olvasható írások nem azzal az igénnyel születtek, hogy mindenki számára átvehető műfajt teremtsenek. Ez azért is lehetetlen, mert a beszédben mindenki önmagát mondja ki és minden ember egyedi alkat. Nem véletlen, hogy Jézus tanítása is az apostoli igehirdetés köntösében maradt reánk. Szentlelkes biztatás ez arra vonatkozóan, hogy az evangéliumot mindenkinek egyéni módon kell megélnie és hirdetnie. Szellemi izomzata és a hozzá adott kegyelem mértéke szerint.
Az itt olvasható gondolatok nem kizárólag az értelemhez szólnak, hanem a szívhez is. A „teljes szívből” szeretendő Isten ezt is megkívánja. A teljes értékű igehirdetés nemcsak a hit ébresztésére és növelésére, hanem a szeretet fölszítására is kiterjed. Prohászka Ottokár gyakran hangoztatta: A nagy szentek mind „nagy szerelmesek” voltak. A keresztény igehirdetés arra is hivatott, hogy segítsen mindenkit „beleszeretni” az Istenbe.
A mű nem modell, hanem olyan kút, amelybe a szerző összegyűjtötte a Szentírással találkozó példákat és gondolatokat. Ki-ki kedve szerint merítsen belőle!