Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
György Attila: Jöjj, kövess egem!
Jöjj, kövess engem! – mondotta Jézus egy Lévi nevű vámosnak és az mindenét elhagyva csatlakozott hozzá (Lk 5,27). Arra a bonyolultnak látszó kérdésre, hogy kik a szentek, ez a legegyszerűbb és legtalálóbb válasz. Akik elhagynak mindent és követik Jézust. Hatalmas körmenetükben vannak szép számmal kiemelkedő egyéniségek, de sokkal nagyobb a névtelen szentek száma. Az úgynevezett „nagy szentek” életét sokan megírták, de ez nem lehet akadálya annak, hogy újra meg újra megközelítsük életük történetét. Nem azért, mintha ők változnának, hiszen a halál, a „mennyei születésnap”, lezárta előttük a változás lehetőségét. Változik azonban a szentek „nézőközönsége”, és azok a szempontok, ahonnan új vonásokat fedezünk föl gazdag egyéniségükön.
Tagadhatatlan, hogy az utóbbi évszázadban a szentek is kimentek a „divatból.” Ennek egyik oka a róluk kialakult téves elképzelés. Talán túlságosan is hangsúlyoztuk az életükben megnyilvánuló rendkívüli jelenségeket. Úgy mutattuk be őket, mint az élet tagadóit, pedig éppen ellenkezőleg, az élet igenlői voltak, ők a legnagyobb művészetnek, a lélekformálásnak, az erkölcsteremtésnek igazi mesterei. Mindez természetesen nem megy lemondás, önmegtagadás nélkül. Korunk emberének ez semmiképpen sincs ínyére. Jézus példája azonban arra is megtanít, hogy a szentek életében sohasem öncél az önmegtagadás. Nem az élet eltiprása, hanem serkentése minden aszkézis feladata. „Nem önsanyargatásokban beteggé hajszolt szervezet, hanem egészségesen felépített, szolgálatkész, s a lélek igájába hajló, engedelmes, átszellemült test, és e testet szüntelenül a maga eszközéül néző, őt használó, nemesítő, tökéletesítő lélek legyen az ideálunk. Lehet higiéniát űzni a lélekért, lehet testet tökéletesíteni a lélekért. Lehet a test kívánta fegyelmeket munkába vinni a lélekért. Krisztus ragyogó, viruló, szépséges embertestet hordozott végig Palesztina dombjain s megadta nekünk a mintát arra, miképp lehet a test megrongálása nélkül fegyelmet és önmegtagadást gyakorolni, mely áthárul a lélekre is.” (Prohaszka) Sokszor hangoztatjuk, hogy az Isten inkább művészként, mint teológusként mutatkozik meg előttünk. Mivel azt kívánja, hogy mi is művészek, emberségünk formálói legyünk, örök példát, „modellt” adott nekünk Jézus Krisztusban, őt utánozták és utánozzák a maguk módján a szentek és így vonzó példaképek lehetnek számunkra.
A könyv írásai szemelvények a szentek életéből, nem kimerítő életrajzok. Elsősorban gyermekeknek szeretnének könnyen érthető, érdekes pillanatfelvételeket adni a népszerű és így a magyar szentek életéből is.