Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
A szentatyák a papi méltóságról (ford. Gulovits Andor, Meggyes Ede)
A „Keresztény remekírók” című sorozat tizenhat kötete 1944 márciusa és karácsonya között került ki a a Stephaneum nyomdájából, Kühár Flóris szerkesztésében. Ennek eme negyedik kötete Gulovits Andor–Meggyes Ede: A szentatyák a papi méltóságról című munkája.
Ez a kötet azt bemutja, mit gondolt az ősegyház a papi méltóságról, hogyan értékelte ezt az eszményt, milyen jellemvonásokat, erényeket kívánt benne és milyennek látta a papi méltósággal velejáró kötelességeket. A papságról a szentatyák irodalmának két klasszikusa szól ugyancsak klasszikus, örök értékű két munkában: Aranyszájú Szent János: A papságról és Szent Ambrus: Az egyházi férfiak kötelességeiről című munkáikban.
A kötet szemelvényeket közöl a fenti két munkából. A fordítók azon voltak, hogy azt adják teljes szöveggel, ami Szent János és Szent Ambrus tanításából minden időnek, tehát a mának is szól. Ebben a két könyvben a Kelet és Nyugat, a görög és a latin, a hellén és a római szellem nyilatkozik meg. Egy a tárgyuk, és mégis – mily más a beállítása közös tárgyuknak! Egy az eszmény – és mégis mily másként rajzolja meg az eszményt a görög ékesszólás, a görög szellemesség, mint a római józanság, világosság! Aranyszájú a papságban a krisztusi misztérium szolgáját és az igehirdetőt állítja elénk; Szent Ambrus pedig az egyházat kormányzó, mindenkiről gondoskodó, mindenkinek mindenévé vált lelkipásztort mutatja be. Krizosztomnak Szent Pál a vezére, Ambrusnak inkább Szent Péter az eszménye. Krizosztomot az apostolok tüze, lángja hevíti, Ambrus a bölcs mértéktartás embere. Ott az eget hódító lendület, itt az Egyház történelmi hivatását a földön előkészítő római jogérzék és kormányozni tudás járul hozzá a krisztusi papság vonásainak kidolgozásához.