Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Giesswein Sándor: Egiptom és a Biblia
A keleti népek őstörténetének kutatása az ókori emlékek alapján egészen új világosságot vetett az ókor kulturvilágára. A történelem sokat köszön az egyiptomi és asszírbabiloni emlékek tanulmányozásának (ezekből két külön tudományszak fejlődött ki: az egyiptologia és az asszíriologia).
Ez a két tudományág azért is bír különös jelentőséggel, mert a Szentírás magyarázatához sok fölvilágosítással szolgálnak. Midőn az egyiptomi és asszíriai régi emlékeket tanulmányozni kezdték a túlzó racionalizmus követői, ebből a fegyvertárból szedték fegyvereiket, melyekkel a Biblia isteni tekintélye ellen fordultak. De ezek a támadások csak arra az eredményre vezettek, hogy a szorgosabb és behatóbb kutatás arról győzte meg az elméket, hogy a látszólagos ellentétek csak abból származnak, hogy vagy a Szentírást, vagy az emlékeket nem értelmezték helyesen. Minél jobban tudjuk a régi emlékek szövegeit olvasni és megérteni, annál hangosabban bizonyítják a Biblia könyveinek jól értesültségét és hitelességét, és sok dolog, amit azelőtt bizonyos homály borított, most világosan áll előttünk. A Bibliában foglalt vallási igazságoknak koncepciója oly magasan áll a szomszédos népek ilyen kísérletei fölött, hogy önkénytelenül is arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a Bibliában található eszmék nem nőhettek ugyanabból a talajból, mint az egyiptomi és asszírbabiloni papok teologikus bölcselkedése vagy az ottani népek mitologikus mondái.
E tudományszakok segítik jobban megérteni és értékelni az ószövetség könyveit, és az ószövetségi szent iratok hitelessége még nagyobb fényben tündököl, kimutatván egyszersmind azt is, hogy ama nehézségek, melyeket a racionalizmus a szent iratok hitelességének megdöntésére a tudomány fölvetett, e tudomány haladásával halomra dőlnek.