XI. Pius pápa az 1933-as esztendőre az Úr Jézus Krisztus halálának, az emberi nem megváltásának tizenkilenc évszázados fordulója alkalmából szentévet hirdetett. Az Anyaszentegyház centenáriumos égboltozatán ez az esemény a legragyogóbb csillag, fénye nem egyetlen emlékünnepet ragyog be, hanem égi világossággal deríti be az egész évet. Megnyílnak az Anyaszentegyház oldó hatalmának intésére a bocsánat, az engesztelés tisztító forrásai, földobog a keresztény lelkület szíve, szárnyra kel imádsága, sokan zarándokútra kelnek a kereszténység fejének székhelyére és az egész világot betölti az ezerkilencszáz esztendő távolából reánk világító szent keresztnek fénye és a Megfeszítettnek áldása. Így lesz a gondok, a terhek fekete évéből szentév.
A legtöbb hívő azonban nem gondolhat római zarándoklatra, azoknak a szentév lelki átélés és kegyeletes emlékezés lesz. Úgy lesz az év szentév, ha együtt élünk Krisztussal, ha a Szentatya és az Anyaszentegyház elgondolása szerint összeforrunk az Üdvözítővel és az év napjait, hangulatait eleven összefüggésbe, vonatkozásba hozzuk az Úr földi életének eseményeivel, csodáival, tanításaival.
Ez a könyv az év megszentelésének vademecuma, az Üdvözítővel való együttélésben segíti a hívő lelket az Anyaszentegyház és Szentséges Atyánk szándéka szerint. Célja: elmélkedési anyagot nyújtani az egyházi év vasárnapjaira, ünnepnapjaira.
Az elmélkedésnél az olvasóé a főfeladat, a könyv célja az olvasót csupán gondolkodásra késztetni, kedélyét felmelegíteni, lelkében üdvös gondolatsorozatot indítani meg és reflexiókat kelteni. A könyvet nem egyszerre kell végigolvasni, hanem állandó lelkitáplálékul kell használni csendes ünnepi és vasárnapi órákon, mikor magunkra találva magunknak és az Istennek élünk.