Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Gálffy László: Istenfiúi életünk
Gálffy László (1887–1949) jezsuita lelki író könyve az 1. istenfiúi életünk
eredetéről, 2. fejlődéséről és 3. beteljesedéséről szól. A könyv nagyobb
fejezetei:
1. Istenfiúi életünk eredete (A mennyei atya; Isten fiainak születése; Az istenfiúi élet akadályainak leküzdése)
2. Istenfiúi életünk fejlődése (Az istenfiúi élet ne legyen torzkép!;
„Növekedjünk mindenképpen őhozzá, Krisztushoz!”; „Növekedjünk férfiúi
tökéletességre…”; Még néhány jellegzetes vonás az istenfiúi lelkülethez.)
3. Az istenfiúi élet beteljesedése (Az istenfiúi élet fejlődése és
beteljesedése a hit, remény és szeretet útján; Az egység felé; Együttélünk az
Isten fiával).
Az istenfiúságunk boldogságának lényege Atyánk házában nem az lesz, hogy a földi életünk gyarlóságaiból, gyöngeségeiből és tökéletlenségeiből kiemelkedtünk és zarándokságunk küzdelmei, fáradalmai és áldozatos szenvedése után megpihenünk és hogy testünk is megdicsőül a föltámadásban. A mi örök boldogságunk lényege az, hogy Atyánk házában teljessé válik a mi istenfiúi életünk. Csak akkor lehetünk egészen Isten fiaivá – amennyire teremtmény lehet –, midőn az Atya az ő otthonában egészen közli magát velünk, egészen föltárja titkait, egészen részesít az ő életében, az ő világosságában, igazságában és szeretetében. Ez a háromszemélyű Isten színről-színre való látásában teljesedik be rajtunk.
Hogy mi vár reánk Atyánk házában, azt sejteti velünk az apostol, midőn azt mondja, hogy nekünk, mint lelkiembereknek, napról-napra meg kell újulnunk (2Kor 4,16), át kell változnunk azzá, akit szent hitünk által szemlélünk, vagyis a Fiúvá: „Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén az Úr dicsőségét, ugyanazon képmássá fogunk átváltozni dicsőségről-dicsőségre az Úr Lelke által” (2Kor 3,18). Pedig itt még csak zarándokéletünkről, a hit félhomályos szemléletéről szól az apostol. De a színről-színre látás, a teljes szemlélet mérhetetlenül felülmúlja ezt a földi szemléletet, mert „úgy látjuk Istent, ahogyan van” (1Jn 3,2). Akkor majd egészen látjuk Istent és egészen átváltozunk isteni képmásunkhoz. Akkor már Isten arcáról nemcsak nagyon is vázlatos tükörképünk és hasonlatunk lesz, hanem fölragyog előttünk egész teljességében és fönségében Isten arca. Akkor majd a sok Krisztus-kép, amelyekből most csak a részletvonások tanulmányozásával és következtetésekkel szövünk magunknak megközelítő, de sohasem teljes képet, végre egész teljességében, közvetlenül, szemtől-szembe ránksugárzik és megmutatja nekünk a Fiút úgy, ahogyan van. Aki pedig látja a Fiút, az látja az Atyát is. Akkor már nem csupán emberségén át látjuk a Fiú istenségét, hanem közvetlenül szemléljük az egy Istenben a három személyt.
Ez a szemlélet és színről-színre való látás nem csupán csodálatos megvilágítása a háromszemélyű Istennek, nemcsak látjuk, hanem egyesülünk vele, nemcsak megismerés ez, hanem egész valónknak elárasztása Isten életével, legbensőbb részesedés az isteni életben és ezáltal gyökeres és végleges átváltozásunk isteni képmásunkhoz. Ezzel a látással az Atya teljesen beavat minket összes titkaiba. Ez teljes megnyilatkozása az Atya igazságtengerének, végtelen jóságának, szépségének és fönségének, kedvességének és erejének, hatalmának és szeretetének. És midőn az igazság napja egészen fölragyog, akkor a szeretetünk is egészen beteljesedik, mert a végtelen igazság és jóság színről-színre való látása teljes szeretetre gyullasztja szívünket és teljes szeretettel együtt tökéletes lesz a mi örömünk és boldogságunk is.
Olyan látás ez, amely sokkal inkább fölülmúlja a hit félhomályos szemléletét, mint a hit a természetes ész világosságát és ismeretét. Pedig a hit mérhetetlenül felülmúlja az emberi megismerést, mert a hit isteni világosság-szikra. Ha pedig a színről-színre való látás annyira felülmúlja a hit fényét, akkor a színről-színre való látásból fakadó szeretet is mérhetetlenül nagyobb, mint a mi zarándokéletünk szeretete. „A hitből származó szeretet a természetfölötti élettevékenységeink legalsó fokán áll. A színről-színre való látásból származó szeretet pedig a legmagasabb fokon van… Ebből a boldogító látásból fakadó szeretet egyetlen indulata többet ér, mint ezer szeretettevékenységünk e földön”.