Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Gál Ferenc: János evangéliuma
János evangéliuma azzal fejeződik be, hogy ha Jézusról mindent meg akartak volna írni, ahhoz a könyvek sokaságára lett volna szükség. Az evangélista ezzel nem nagyot akart mondani, hanem utalt a megtestesült Ige kimeríthetetlen gazdagságára. Ma a negyedik evangéliummal kapcsolatban hasonló helyzet előtt állunk. Valószínű, hogy több könyv jelenik meg róla és több elemzendő problémát találnak benne, mint az Újszövetség bármelyik más részében. Téma lehet a könyv keletkezése, szerzője, az anyag csoportosítása, a források megjelölése, a vallási és kulturális hatások felmérése, mint ahogy erre a Bevezetésben rá is mutatunk. Az evangélistát azonban a kimeríthetetlen gazdagság láttán is határozott cél vezette. Nem a gondolatok és események útvesztőjébe vezette az olvasót, hanem azt írta le, ami szükséges a keresztény hithez, illetve ami ezt a hitet „életté és világossággá” teszi. Ő már értelmezte Jézus tetteit és szavait, de az értelmezés annak bemutatása volt, hogy a nyilvános földi működésben hogyan kell felismerni az Isten Fiát, az üdvösség szerzőjét. A vallásos szövegmagyarázatnak ma is ez az igazi célja. A szent könyvek átfogó magyarázata nálunk még mindig várat magára. Ezért azoknak a segítségére kívánt lenni ez a könyv, akik a lelkipásztorkodásban és az egyéni elmélkedésben vezérfonalat keresnek. Ugyanazt a módszert alkalmazza a könyv, mint a szerző „Jézus kereszthalála és feltámadása” című könyve: legyen együtt a szöveg megértése és a teológiai mondanivaló tisztázása. Mivel a szenvedéstörténet és a húsvéti üzenet ott is téma volt, azért – az ismétlés elkerülése céljából – a könyv még inkább a gyakorlati szempontokat tartja szem előtt.