Dosztojevszkij A Karamazov testvérekben Zoszima sztarec ajkára adja e szavakat: „Sok dolog rejtve marad előttünk a földön, de helyette egy titokzatos, rejtelmes felismerés arról értesít, hogy eleven kapcsolatban élünk egy más világgal, egy magasabb, nemesebb világgal…” A hívő ember számára az idő az örökkévalóságra támaszkodik, ott keressük az élet végső célját és az erkölcsi erőfeszítés értelmét. Heidegger úgy gondolja, keresztény filozófia nem lehetséges, mert a hívő egész terjedelmében nem teheti fel a kérdést: miért létezik a lét és miért nem semmi? Ilyen elvont kérdést kétségtelenül kevés hívő és egyáltalán kevés ember vet fel. De annál többen átélik az egyéni öntudat vívódását az élet erkölcsi feladatairól, a szellemi világrendről, az örök igazságszolgáltatásról, az ember és Isten kapcsolatáról.
A kötetben összegyűjtött előadások ebben a témakörben mozognak. Részben ismertetni akarják a modem teológia problémakörét, részben pedig azt akarják bemutatni, hogyan lehetnek a kinyilatkoztatott igazságok a vallásos élet forrásai. A könyv mondanivalója különleges filozófiai és teológiai előtanulmány nélkül is érthető (csupán a könyv végén, Krisztus istenemberi alakjának és öntudatának tárgyalásánál akad egy-két nehezebb oldal.
A kötet főbb témakörei: Világnézeti eligazodás; Az ember az örökkévalóság színe előtt; A vallás mint vigasztalás; A hívő az egyház közösségében; Krisztus az örökélet szerzője.