Az eszmék és világnézetek forgatagában szükség van arra, hogy a hívő ember alaposan ismerje az egyház tanítását, mert csak így vállalhatja a Krisztus mellett való tanúságtételt. A dogmatika módszere is változott az idők folyamán. A hagyományos előadásmód inkább a hitigazságok elméleti kifejtésére törekedett. Ma érezzük, hogy a vallási tanítást közel kell hozni az élethez, mert csak így látjuk meg, hogy a hitben a személyes Isten és az élet értelmét kereső ember találkozhat. A hittétel, a dogma annak a megfogalmazása, hogy a teremtő Isten a maga megszentelő és üdvözítő erejével az ember felé fordult, sőt elkötelezte magát neki, ezért feltekinthet rá és reményét belé vetheti. A II. Vatikáni zsinat úgy intézkedett, hogy a dogmatikát az üdvösség történetére kell alapozni. Isten nemcsak üzent, hanem Jézus Krisztus által belépett történelmünkbe, s a földi életet az üdvösség útjává tette. Ez a könyv a mai teológiai irodalom alapján bemutatja, hogy a tudományos elmélyülésben, rendszerezésben és kifejtésben is megmarad a hitnek az az átlátszósága, amit az apostol így jellemzett: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek” (1Jn 1,1).