Vallásos csoportok összejövetelein és általában a keresztény tanításban egyre többször visszatekintenek az újszövetségi szent könyvekre és az apostoli egyház életére. A forrásokhoz való visszatérés hozzásegít ahhoz, hogy közelebbről lássuk azt az isteni beavatkozást, amit kinyilatkoztatásnak nevezünk, és hogy jobban beleéljük magunkat abba a hitbeli válaszba is, amelyet az apostolok és az általuk megalakított egyház a Szentlélek segítségével a kinyilatkoztatásra adott. Ezért a Szentírásnak, az apostoli kor hitének a tanulmányozása mindig tisztázza a vallási fogalmainkat, és ráébreszt arra, hogy az egyház élete természetfölötti forrásból indult el, amit megváltásnak nevezünk. Amikor az egyházban vallásos életünket éljük, magunk is ebből a természetfölötti forrásból táplálkozunk.
Az Apostolok Cselekedeteinek könyve a Biblia újszövetségi részében hagyományosan a négy evangélium után következik, s történetszerűen mondja el a Jézus feltámadása utáni eseményeket. Nagy vonásokban a jeruzsálemi egyházi közösség megalakulásáról, életéről, továbbá Péter és Pál apostolok missziós tevékenységéről értesít bennünket. Már a második század közepéről vannak adataink arról, hogy az egyház ezt is a sugalmazott és kánoni könyvek közé sorolta, s az evangéliumokkal együtt a hit normájának tekintette. A negyedik századi emlékek pedig azt mutatják, hogy az istentiszteleti összejövetelen a húsvéti időben olvasták ezt a szöveget, s valóban oda is illett, hiszen azt igazolta, hogy a feltámadt Krisztus kegyelmei a Szentlélek által kiáradtak, és létrehozták azt az egyházat, amelyről Krisztus beszélt, és amelynek szervezésére parancsot adott.
A könyv igazi témájáról és céljáról már sokat vitatkoztak. De az minden olvasó előtt világos lehet, hogy végső fokon azt tartalmazza, amivel Péter apostol megokolja a Krisztusról szóló tanúságtételt: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk” (4,20). A szövegből kitűnik, hogy Pál évekig tartó útjait is ez az élmény táplálja. A hivatásos egzegéták az Apostolok Cselekedeteivel kapcsolatban is felvetnek számtalan történeti és szövegkritikai kérdést, amelyeknek az elemzése érdekes lehet. Mi azonban csak a könyv „olvasását” tartottuk szem előtt, vagyis annak megértését, ami a mindenkori egyházi tanításhoz és az egyéni hithez szükséges.