Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Gál Ferenc: A teremtett és megváltott ember
Az embernek a hit fényénél való bemutatása, a teológiai antropológia a mai vallásos élet követelménye lett. A teremtés tanával foglalkozó régebbi dogmatikai könyvek a Szentírás helyeinek túlságosan kötött értelmezése miatt nem tudták beépíteni előadásokba azokat a megállapításokat, amelyeket a természettudomány a fejlődés elméletéről és az ember történetiségéről megállapít. Témakörük is kimerült a teremtés fogalmának elméleti tárgyalásában, továbbá az úgynevezett paradicsomi állapot és a bűnbeesés bemutatásában. Ma már igyekszünk a konkrét emberi életet és történelmet levezetni a teremtésből, illetőleg az üdvtörténetből. Hasonló kívánnivalót mutatott a kegyelemtan tárgyalása. Kiindultak a „teremtett kegyelem”’ hagyományos meghatározásából és bemutatták annak szerepét az ember üdvösségében. Arról kevés szó esett, hogy a kegyelem által Isten személyesen működik teremtményeiben, illetőleg hogy az ember személyesen kapcsolódik bele az isteni életbe, amelynek Jézus Krisztus áltat részese lett.
A könyv tulajdonképpen folytatása a szerző „Istenről beszélünk” című kötetének, s osztozik annak fogyatékosságában is. Istenről ugyanis csak töredékesen beszélünk mindaddig, amíg konkrétan be nem mutatjuk, hogyan nyilatkoztatta ki magát Jézus Krisztusban. De Jézus Krisztus egyben a „második Ádám”, akiben tapasztálhatóvá válik az ember hivatása, célja és megdicsőülése. Tehát az emberről sem beszélhetünk kimerítően és végérvényesen addig, amíg be nem mutattuk Krisztust, az Istenembert. Csakhogy az ő alakja, működése és benne a megváltás misztériuma külön kötetet igényel. Ezért a könyv megelégszik rövid utalásokkal, amikor az ember természetfölötti adottságait világítja meg.