Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Gabányi János: Magyar várak legendái – III. sorozat
Hol van bennnük az igazi, a büszke, a fölemelő, az eszményi nemzeti érzés? Megdöbbentő magyar nemzetünknek hallatlan közönye sőt cinizmusa hazánk nagy érdekeivel szemben. Ha ez így tart, kérlelhetetlenül az lesz a végzetünk, hogy lekerülünk a világ színpadáról. És ez csak saját hibánknak, mulasztásunknak, idegenimádásunknak köszönhetjük. Ennek nem szabad megtörténnie, mert ilyen gonoszságot nem követhet el az a magyar nemzet, melynek tíz évszázados büszke múltja van, s melynek hatalmától egykoron az egész Európa rettegett. Amit őseinktől örökségül kaptunk, azt kötelességünk megtartani, mert különben jogosan vádolhat a történelem aljas mulasztással, sőt alávalósággal; az ilyen bűnöket nem követheti el az a magyar, akinek ősei egy évezreden át ragyogtatták a hazaszeretet és az önfeláldozás hatalmas, tündöklő öröklángját… Vissza! Vissza abba a légkörbe, ahol az egészséges magyar nacionalizmus színes virágai büszkélkednek.
Ezt segíti a könyv azáltal, hogy összegyűjti az ódon várak düledező falai közt sugdosó szellő ajkain mind halkabban regélt mondákat, hogy a feledés örök árnyéka ne boruljon rájuk, hogy a magyar lelkekben az ősi dicsőség szunnyadó magva újra gyökeret verjen és viruljon édes hazánk javára. A sorozat eme harmadik kötete elviszi az olvasót Ajnácskő, Diósgyőr, Eger, Somoskő, Füzér, Gedővár, Krasznahorka, Nedecvár, Sirok, Sólyomkő, Szulyó, Trencsén váraiba. A rövidebb regék mellett két hosszabb elbeszélést is tartalmaz. Az egyikben Csák Máté hatalmas alakja tárul az olvasó elé. Azé a kemény főúré, akinek jellemében a legcsodálatosabb szertelenségeket találjuk, de akit senki sem illethet azzal a váddal, hogy hazáját nem szerette. A másik hosszabb rege Balassa Bálintról, a XVI. század katona-költőjéről mesél. Végtelenül tanulságos Bálint úr élettörténete. Gyermekkorától kezdve csaknem élete végéig rabul ejté a szívét egy nő iránti határtalan szerelme és ez örök szépségű dalokat csalt ki fájó lelkének titkos húrjairól. Nem engedte észrevennie, hogy e szerelem mellett ott szunnyad szívében egy másik, egy nemesebb, egy még hatalmasabb rajongás: a hazaszeretet. De midőn szerelmének tárgya, Losonczi Anna, végleg elfordult a megsebzett lelkű költőtől, akkor ennek fogékony szívéből egyszerre hatalmas világító fáklyaként tört elő magyar hazája iránti forró rajongása, ami ott eddig csak misztikus, öntudatlan érzésként lakozott. És ezért a másik, ezért a valóban igazi szerelméért mosolyogva dobta oda életét…