Az 1913-ban publikált füzet Nagy Konstantin szabadító rendeletének 1600-ik évfordulójáról emlékezik meg.
Minden nemzet valami emlékünnepet szokott tartani egy olyan esemény emlékére, mely neki valamely szabadulást vagy közszabadságot hozott. Mi is megünnepeljük március 15-ét, melyen 1848-ban hazánk népe többrendbeli bilincs alól felszabadult. Ily szabadságünnepet ül az egész keresztény világ az 1913. esztendőben, a füzet megírásakor: 1600-ik évfordulóját azon nagy eseménynek, hogy Nagy Konstantin római császár 313-ban kiadta a milánói rendeletét, mellyel szabadságot adott a keresztényeknek, hogy vallásuk szerint élhessenek.
A kereszténység sorsa a megelőző három században a véres üldöztetés volt. Maga Isten Fia, Krisztus Urunk, a keresztfán ontotta vérét érettünk. Csak néhány év múlt el a Megváltó kereszthalála után s az első jeruzsálemi üldözésben máris véreztek a kereszt hívei. Szent István vértanú volt eme hős csapatnak első zsengéje. Amint Krisztus tanítása átlépte Júdaea szűk határait s eljutott Rómáig, nemsokára ott is a mártírok saját vérükkel pecsételték meg szent hitüket. Nérótól Dioklétianusig tíz véres üldözés fergetege vonult végig a fiatal keresztény Egyházon. Válogatott kínok közt végezték ki a keresztények ezreit.
Nagy Konstantin egész életében döntő szerepe volt azon égi látomásnak, mely neki a kereszt jelét mutatta be, mint Maxentiuson aratandó diadalának zálogát. Ezután, 313-ban Nagy Konstantin császár a nagy római világbirodalomban a keresztények millióinak megadta az állami jogot is az életre és szent vallásuk gyakorlatára.
A történelem az élet tanítómestere. A Konstantin-évforduló tanulsága nem lehet más, mint magának az ünnepelt eseménynek, a kereszt diadalának folytatása. Diadalmaskodjék Krisztus keresztje bennünk és általunk.