Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Feysz A. Hugolin: Karácsonyi misztérium. Bibliai színmű
A világtörténelem legkimagaslóbb eseménye: Jézus Krisztusnak, a megígért Messiásnak, a világ Megváltójának születése. Ezt a csodás születést mutatja be ez a színmű, hogy hitünk erősbödjék, ismeretünk gazdagodjék. Ezt a nagy világeseményt azóta az emberiség ezerféle módon kívánta szemléltetni. Így keletkeztek az ún. „karácsonyi misztériumok”, népies néven: „betlehemek”. A mélyen vallásos érzésű középkor ezeket a karácsonyi vallásos játékokat széltében kultiválta, de épp elterjedettségénél fogva a legtöbb helyt lefolyásában nem éppen simán folyt le és itt-ott durva, sőt sértő szövegű volt. Akkoriban lépett fel Assisi Szent Ferenc, aki kora legmegértőbb embere volt. A közvélemény azt tartja, hogy a betlehemi jászol szokása tőle ered. Annyi azonban tény, hogy Szent Ferenc mind a sajátságos jászolünnepet, mind az ebből kifejlődő karácsonyi színielőadásokat saját felfogása szerint, önállóan fejlesztette és a visszaélésektől megtisztította.
1923-ban volt 700 éves jubileuma annak, amit Szent Ferenc 1223. dec. 25-én tett a grecciói erdőben. Attól a vágytól égve, hogy ő és testvérei, meg a nép, minél reprezentatívebben ünnepelje az Úr Jézus születése emléknapját: a karácsonyt, halála előtt három évvel Greccióba ment és tervének keresztülvitele céljából a kincsekben és hitben egyaránt gazdag Giovanni Velittával, a grecciói jószívű, nemeslelkű lovaggal, aki a testvéreknek ajándékozott egy erdőkkel borított sziklás hegytetőt, hogy ott tetszésük szerint ájtatoskodhassanak, a következőkben beszélte meg a szent karácsony méltóbb megünneplését: „Künn az erdő mélyén keresünk egy barlangot. Állítunk bele jászolt, a jászol mellé szamarat és ökröt, éppúgy, ahogy Betlehemben volt ama szent éjtszakán”. Minden úgy történt, ahogy Szent Ferenc kívánta. És karácsony éjszakáján megindult az egész környék jászolt nézni Grecció erdejébe. Grecció új Betlenemmé lőn és visszhangzott az erdő és visszazúgtak a bércek a karácsonyi glóriától. És ahány testvér akkortájt csak a közelben tartózkodott, az mind eljött ide. Szent Ferenc a jászol mellé oltárt emelt, misét mondatott, amelyen ő volt a szerpap és a szentbeszédet is ő mondotta. A legenda szerint valahányszor Jézus nevét akarta kimondani, elárasztotta szeretetének tüze és a helyett csak a „betlehemi kisded”-nek nevezte. Sőt az egykori kódexek szerint ama nagy kitüntetés is érte Szent Ferencet, hogy megjelent neki a kis Jézus, akit átölelt, reá mosolygott és a legbensőbben társalgott vele. Mindebből a körülötte álló nép mit sem látott, de igen is látta Szent Ferenc extázisos arcát, hallhatta zengzetes hangját, amidőn édességgel csepegő szavakkal beszélt nekik a szegény Királyról, aki ezen éjszaka született.
Azóta Szent Ferenc fiai mindenüvé elterjesztették a grecciói betlehem szokását. A szabad ég alól a templomokba került a jászol, körülötte a szent családot és a pásztorokat ábrázoló szoborcsoportozat; és a régi, eldurvult betlehemezés megtisztult, lélekemelőbb lett a színpadon is élőszemélyekkel, tetszetős háttéri tájak, nyájak beállításával.
Feysz Hugolin ferences atya (1886–1941) karácsonyi színműve is a léleknemesbítés céljait óhajtja előmozdítani, amennyiben történelmi korhűséggel akarja a néző vagy olvasó lelkében föleleveníteni az igazi betlehemi éjszaka csodás jeleneteit két részben, két előképpel, 7 felvonásban.